DROID-246
2004.12.20.

blog   droidzóna   levrov

Mai Droidzónánkat kezdjük egy fényképpel. Ezt a papírra írt üzenetet Dávid, a futárunk találta egy bérház kapujára ragasztva, s elhozta nektek okulásul.

Most pedig térjünk rá a napi droidadagra. Biztos emlékeztek Loydira, aki egyrészt újságíró, másrészt polgárõr, s utóbbi minõségében rengeteg droidot van alkalma begyûjteni. Halottak napja környékén például a budaörsi temetõben kaptak el egy évek óta körözött sátánista bandát, akiknek pont akkor jutott eszükbe sírokat rongálni, amikor a fél rendõrség ott járõröz, nehogy a cigányok szétlopják a sírokról a virágokat. Az egyik bandatagot Loydi saját kezûleg baszta a falhoz, mire az visítozni kezdett, hogy õ egy lány, és különben is kiskorú, mit képzelnek. Másnap jött anyuka, és mindenkit szigorúan feljelentett, mert hát az mégsem járja, hogy a lányát két éve körözik, több millió forintos kárt okoz, és csak úgy ukkmukkfukk korlátozzák a személyiségi jogait! Ám ezek csak apró kis málenkij droidok, vannak ezeknél viccesebbek is.

Történt egyszer, hogy Loydi a buszon ült, és zötyögött haza, éppen nem mint polgárõr, csak mint mezei járókelõ. Az egyik megállóban felszállt néhány gizda kis tizenéves suttyó. Apuci gazdag fiacskái, tudjátok, Retro kabát, Diesel nadrág, Nike cipõ, mert hát pénz van, csak gyõzzük hová tenni. Suttyókáim rövidesen letört autóemblémákat varázsoltak elõ a zsebükbõl, és nagy vihogva mutogatták egymásnak a zsákmányt. Mercedes csillag, Rover jelvény, Volvo, Nissan, nyilván mindent begyûjtöttek, ami jött. Eszükbe sem jutott, hogy netán valakinek feltûnik ez, esetleg pont egy polgárõrnek. Amikor leszálltak, Loydi feltûnés nélkül utánuk eredt, és mobilról hívta a rendõrséget. Persze tudta, hogy mire azok felveszik, megértik, mi van, és elindulnak, negyedóra is eltelik, ezért ment a suttyók után, és folyamatosan mondta, hogy merre járnak. A suttyók épp be akartak törni egy ablakot, amikor a járõrkocsi fékezett mellettük. Pucoltak volna, de hiába, oda lettek vágva a falhoz.

- Na, mi járatban, fiatalok?
- Jaj, hát mi nem csináltunk semmit!
- Nem-e? Na, pakoljátok csak ki a zsebeteket!

Ki is pakoltak, de az autójelvények valahogy nem kerültek elõ.

- Ez minden?
- Ez...
- Nem kevés ez egy kicsit?
- Nem, nem, ez minden, ami nálunk van!
- Akkor segítek. Mercedes. Rover. Volvo. Nissan...

A sutyerák elkerekedett szemmel bámult, majd leesett neki, hogy ezt a csávót látta korábban a buszon. Valamit hebegett, amibõl ki lehetett sejteni a te, a köcsög és anyád szavakat, majd kiborította a zsebébõl az autójelvényeket. A másik kettõnél is akadt bõven. Hamar kiderült, hogy ezeket mind az elmúlt napokban feltört autókról feszegették le, vagyis gyûjtõszenvedélyük elég jó bizonyítékokhoz juttatta a rendõrséget.

De itt még nem volt vége. Az egyik rendõr nézte, nézte az egyik suttyót, majd megszólalt:

- Hm. Te olyan ismerõs vagy nekem. Nem vittelek én be téged néhány napja?
- Hát, hát hát... hát, de...
- Ó, igen, emlékszem. Lopni próbáltál a TESCO-ban, ugye?
- Igen...
- Nocsak. És akkor volt két társad, akik elpucoltak. Csak nem ez a kettõ volt az, itt melletted?
- Hát... de.

Két haverja nagyon csúnya pillantást vetett rá, õ meg elmélázva szemlélte a világûrt, valahol a rendõr jelvényének magasságában. Így történt, hogy még egy áruházi lopást is rájuk húztak. El is vitte õket rövidesen a meseautó, Loydinak pedig a rendõrök megköszönték a segítséget.

Néhány nappal késõbb Loydi éjszakai járõrbe ment. Parancsnokával ketten indultak el a járõrkocsival, hogy szétnézzenek a csendes budaörsi sötétségben. Gurultak békésen egy utcán, míg egyszer csak egy háromfõs társaságra lettek figyelmesek.

- Nézd már, ott vannak a múltkori csávók!
- Ezek lennének azok?
- Igen, ez a három volt az.

A járõrparancsnok gondolt egyet, és röviden megnyomta a figyelmeztetõ sziréna gombját. A berregõ hangra a suttyók felkapták a fejüket, s amint felismerték a polgárõrség autóját, futásnak eredtek. Nosza, utánuk! A kocsival nem versenyezhettek sokáig, elkapták õket.

- No mi az, mi az, hová szaladunk?
- Esküszöm, nem csináltunk semmit!
- Nem, mi? Akkor hová az a nagy sietség? Na, pakoljátok ki a zsebeteket!

Ki is pakoltak a suttyók becsülettel, de tényleg nem volt náluk semmi. Se autójelvények, se semmi tilos dolog.

- Nahát, nahát. Semmi lopott holmi?
- Nem, nem, hát mondom, hogy nem csináltunk semmit!
- Akkor miért rohantatok el?
- Hát... megszokásból.

Tetszik érteni, megszokásból. Egy 17 éves kölyök már ott tart, hogy ha meglát egy járõrkocsit, biztos ami biztos alapon nyakába kapja a lábát. Mi lesz ebbõl tíz év múlva?

- Hová mentek?
- Ööö, a TESCO-ban voltunk!
- A TESCO-ban.
- Igen.
- De a TESCO arra van, ti meg arról jöttetek.
- Jaj, izé, nem a TESCO-ban, az Auchan-ban!
- Ne szórakozzál már velem, az Auchan öt órája bezárt.
- Ööö...
- Most miért nem lehet megmondani, hová mentek?
- Hát... egy haverunkhoz.
- Ilyenkor?
- Hát mert buli van nála.
- És ezt miért nem lehetett elsõre megmondani?
- Hát...
- Na jól van, húzzatok el innen, ne is halljunk rólatok!

A suttyók elhúztak, a polgárõrök visszaültek a kocsiba.

- Hmm - nézett utánuk elgondolkodva a járõrparancsnok - azt hiszem, ezeket én is láttam már.
- Igen? Hol?
- Az egyiket majdnem elütöttem a múltkor. Éjjel kettõkor, betépve, fekete ruhában görkorcsolyázott ugyanis az M7-es belsõ sávjában...