2004.02.23., hétfõ
tomcat

A mai eszmefuttatást a Droidzónában olvashatjátok, de hogy a blog se maradjon üres, mesélek arról, hogyan nem kaptak Micóék bankkölcsönt.

A dolog ott kezdõdött, hogy kaptak egy írásos megrendelést egy állami cégtõl, ötmillió forint értékû hardver beszállítására. El is fogadták, hogyne fogadták volna, mert ugyan nincs ötmilliójuk, de gondolták - ó, naiv fiatalság - hogy majd felvesznek rövid lejáratú bankkölcsönt, leszállítják a cuccot, és utána visszafizetik. Épp eleget hallani mindenhol, hogy mennyire fontos a kisvállalkozások támogatása, meg a hitel, hogy a gazdaság versenyképessége növekedjen, felzárkózzunk Európához, és így tovább.

Elsõ körben tehát elmentek a saját bankjukhoz, és megkérdezték, milyen feltétellel kaphatnak hitelt. Jó, hogy nem röhögték körbe õket, hogy mi a fenét akarnak itt. Pedig lett volna ingatlanfedezet, Ediék családi nyaralója, ami kb. 11 milliót ér. Ezen már elgondolkodott a bank, de persze nem azon, hogy olyan üzletet kössön, amivel mindketten jól járhatnak, hanem azon, hogy hogy lehetne Edit bepalizni, és kiforgatni a vagyonából. Az ajánlat a következõ lett: az ingatlan értékét 90,000 forintért felmérik, azután elbírálják, persze nem ígérnek semmit, mert a nyaraló az nem biznisz, de ha mégis megfelelne, akkor a ház értékének 20%-ának 30%-át biztosítják hitelösszegként (ez kb. 6-700 ezer forint), és ezután a teljes épületet jelzálog alá veszik. Hát ezen persze jót röhögtek a srácok, és elküldték a bankot az anyjába.

Ezután egy másik bankhoz fordultak, amelyik óriási betûkkel hirdette a weboldalán, hogy milyen kedvezõ hiteleket kínálnak a kisvállalkozásoknak, meg milyen remek konstrukcióik vannak, satöbbi. Felhívták az ügyfélszolgálatot, ahol tömören közölték, hogy nem foglalkoznak kisvállalkozásokkal. Köszönjük! Magyar bankkultúra.

Ezután néhány helyen még megpróbálkoztak a hitellel. A válaszok a rideg elutasítástól az asztalt csapkodva röhögõ bankszemélyzetig terjedtek, de persze hitelt senki sem adott. Most Edi azon gondolkodik, hogy beszerzi Széchenyi István Hitel címû mûvét pár tucat példányban, és az ország összes bankigazgatójának küld egyet. Szerintem a kormány tagjainak is küldhetne. Tessék, itt volt a lehetõség, hogy egy kisvállalkozás egy kevés segítséggel nõhessen egy kicsit, de ebbõl nem lesz semmi, mert a kisvállalkozás akkor sem hitelképes, ha fedezete és megrendelései vannak. Igy pedig ne csodálkozzunk, ha az utakat traktorokkal elálló gazdák után rövidesen az IT szakemberek építenek barikádot szervereikbõl a Kossuth téren.