2004.03.02., kedd
tomcat

Nem tudom, észrevettétek-e, hogy a nagy cégek egyre inkább szándékosan és tudatosan gyártanak olyan termékeket, amelyek eleve mûködésképtelenek?

A spanyolviaszt a Microsoft találta fel. Rájöttek, hogy egyáltalán nem kell az, hogy a termék használható legyen, sõt, nem kell, hogy egyáltalán alkalmas legyen a céljára. Bõven elég, ha egy kicsit hasonlít arra, aminek nevezik, a fontos az, hogy a reklámokban mézesmázos hízelgéssel magyarázzák el, hogy ez milyen jó. Ha a buta paraszt megveszi, akkor viszont minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy reklamáljon. Nem vesszük fel a telefont az ügyfélszolgálaton, nem válaszolunk az e-mailekre, és a weboldalunkon is csak csupa mosolygós arcú modellt mutogatunk, akik majd' kidurrannak a boldogságtól, hogy a cég termékeit használják. Hangsúlyozzuk, hogy nekünk az ügyfél a legfontosabb, és hogy mi igazán csak érte vagyunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy foglalkozunk vele! Menjen a kurva anyjába.

Amióta a Microsoft sikeresen elterjesztette a Windows 95-öt, már teljesen megszokott és normális dolog, hogy a cégek használhatatlan termékeket forgalmazzanak. Mûködésképtelen mikrosütõket, amiken annyi intelligens funkció van, hogy attól nem lehet õket használni. Recsegõ hi-fi tornyokat, amikben olyan vékonyak a forrasztások, hogy letörnek, ha megmozdítják a készüléket. Pillekönnyû telefonokat, amik leperdülnek az asztalról, ha nem szorítjuk oda a másik kezünkkel. Összevissza gerjedõ mobiltelefonokat, amikhez persze hatvanezer játékot és képernyõkímélõt tölthetünk le. A papírt szarrá gyûrõ nyomtatókat. Annyi funkciót pakolnak a legegyszerûbb szerkezetekbe, hogy használhatatlanok lesznek. Idegesítõ például, hogy a Siemens telefonom képernyõjén aranyos kis kacsákat kell bámulnom, amiket egyszerûen nem lehet kikapcsolni. Miért feltételezik, hogy én egy dedós vagyok, aki édi kis kacsurkák nélkül elbõgi magát, és falhoz vágja a telefont? Miért nem lehet kiírni, hogy mi a faszért nem ment el az SMS, ha nem ment el? De a kiskacsa ott integet ám, mert hátha akkor nem kapok idegrohamot. Hát a kurva anyját a kibaszott kacsáknak! Amigás körökben az ilyen funkciókat nevezik "tornazsák"-nak.

Megmondom õszintén, tele van a tököm azzal, hogy körülöttem semmi sem mûködik, a készülékek még az alapfunkciójukra is alkalmatlanok, a megrendelt szolgáltatások pedig egyszerûen nem léteznek, de ami van, azt ötszáz féle képernyõkímélõvel testreszabhatom, átrakosgathatom a menüket, és ha felhívom az ügyfélszolgálatot, lassan és tagoltan elmondják nekem a legújabb akciókat. Nem csak a mobiltelefonokról beszélek, hanem mindenrõl. Próbálj meg felhívni egy szoftvercéget, egy hûtõgépgyárat, egy Internet-szolgáltatót, vagy egy szórakoztató elektronikai céget. Mindenhol ugyanaz: mézesmázos robothang, hallgassa végig az összes reklámunkat, sajnos a kezelõ nem ér rá, de ha nem sajnál pár száz forintot telefonköltségre, esetleg felvesszük, de akkor meg elkérjük még az anyja picsájának a belméretét is, azonosítsa magát, személyi számot kérünk, mert hát meg kell értenie, az adatbiztonság, ugye, az adatbiztonság. Értelmes választ persze ezután sem adunk, de azért köszönjük, hogy a mi termékünket használja.

Nem értem, miért kell mindent úgy, és csakis úgy tervezni, hogy abban csakis a debilek leljék örömüket. Egyszer megkérdeztem ezt a Westel tartalomfejlesztési igazgatójától. Mobiltelefonos játékot akartunk készíteni, de a cég ragaszkodott hozzá, hogy értelmes kalandjáték helyett egy egyszerû, igen/nem válaszok adásából álló Big Brother kvízjáték készüljön. "Mert nem mindenki szereti a bonyolult játékokat" - volt a felelet. De hát vazzeg! Miért azoknak akarunk mindenáron csinálni valamit, akik nem értenek hozzá, nem akarnak ilyet használni, és nem kíváncsiak rá? Miért nem azoknak, akik szeretnének egy jó játékot? Miért csakis és kizárólag a buta emberek a célközönség? OK, hogy a Big Brother-t naponta hárommillióan nézik, de miért nem lehet csinálni valamit annak a hétmilliónak, akik nem nézik?

Az igazán nagy gáz az, hogy már nem csak a hétköznapi cuccok piacán megy ez. Már repülõgépgyárak, fegyvergyárak is ráálltak erre a módira. Egy kiváló példa az a francia Airbus A320, amelyik a fedélzeti számítógép hibájából kis híján lezuhant. A gép szárnya megsérült, és az üzemanyag elszivárgott a szárnytartályból. A számítógép észlelte a súlypontvándorlást, és elkezdte átpumpálni a másik szárnytartály tartalmát a lyukas tankba. A pilóták pedig ezt nem tudták megakadályozni! A gépbõl hamarosan kifogyott az összes kerozin, és alig tudtak nagy nehezen, álló motorokkal hasraszállni. Az Airbus cég elnézést kért... Kérdés, mit mondtak volna, ha meghal az a százvalahány ember, mert mondjuk kicsit gyakorlatlanabb a pilóta? Vagy történetesen öt kilométerrel messzebb vannak a reptértõl? De volt egy másik eset is. Egy repülõnapon egy Airbus pilótája átstartolást akart bemutatni, azaz leszáll, gurul egy kicsit, majd ugyanazzal a lendülettel ismét felszáll. Ez az egyik legalapvetõbb manõver pilótakiképzésnél, ezzel gyakorolják a növendékek a leszállást. No de mit csinált az okos fedélzeti számítógép? Leszállni még engedte a gépet, de amikor a pilóta újra emelte volna, közbeugatott, hogy "hé, mit csinálsz, most szálltál le", nem engedte emelkedni, és a gép öt méter magasan repülve berongyolt az erdõbe.

De emlegethetném azt a JAS-39 Gripent is, amelyikbõl 1996 környékén azért kényszerült katapultálni a pilóta, mert a számítógép jobban akarta tudni, hogy hogy kell kivenni a gépet az átesésbõl. Igen, ez ugyanaz a Gripen, amit most vesz meg a Magyar Honvédség. A pilóta kicsit zuhanni akart, hogy sebességet gyûjtsön, de a gép okosabb volt, felülbírálta a pilótát, és csakazértis emelte az orrát. Eredmény: átesés, dugóhúzó, lezuhanás. Igaz, azóta ezt a hibát már kijavították. De jó... Azt is elmesélhetném, hogy miután a Honvédségre drága pénzért rásózott, szar Mistral légvédelmi rakétákról egy éleslövészeten kiderült, hogy lófaszt se érnek, a gyártó cég nem ám kicserélte a rakétákat, vagy visszahívta volna átvizsgálásra, ahogy egy jobb érzésû autógyár teszi! (Tényleg, mellesleg miért olvasok minden héten arról, hogy most éppen melyik autógyár hívott vissza több tízezret a legújabb modelljébõl, mert kiderült, hogy életveszélyes?) Nem. A cég nem ismerte el, hogy nagy rakás szar a rakétája, hanem gyorsan meghívta Magyarország összes katonai szakújságíróját a franciaországi gyárába, természetesen teljes, elsõ osztályú ellátással, hogy írjanak már csupa szépet és jót a termékükrõl, meg hogy milyen okosan-ügyesen mûködik a gyár, mert hát ugye valahogy ki kell köszörülni ezt a csúnya csorbát, ami az imázson esett, amikor négy hipermodern rakétából egy se volt képes eltalálni azt a célt, amit a harminc éves, kivénhedt orosz technika röhögve lemosott volna az égrõl.

De meddig megy ez még így? Nos, nem sokáig. Az emberek egyre kevésbé tûrik, hogy a pimasz mammutcégek rutinszerûen átvágják õket. Itt egy kiváló példa: a LEGO. Mindenki ismeri, ti is legóztatok valaha. No és láttatok-e LEGO-t mostanában? A mi idõnkben, úgy 15-20 éve a LEGO egy kreatív játék volt. Mára lebutították, nehogy a debilek ne értsék. A mai LEGO gyakorlatilag nem más, mint egy egyszerû összerakós játék. Minden készletbõl csak egyféle dolgot rakhatsz össze, csak egyféleképpen, és jó nagy darabokból, azaz semmit sem kell gondolkodni, kreatívkodni, gyakorlatilag készen kapod az egészet, öt perc alatt összerakhatod, mint régen a 2-3 éveseknek készülõ DUPLO-t. Az eredmény? A LEGO most megy csõdbe. Bele se gondoltak a balfaszok, hogy a szart nem fogják örökké megvenni az emberek. Lehet, hogy eladható lesz fél évig, egy évig, csakhogy utána már nem. De csak az járt a primitív juppiagyukban, hogy: bejáratott brandname, eladási mutatók, hatékonyság, újszerûség, modernség... nahát, de okosak vagyunk... ööö.. vagy mégse?

Ma egyébként ordibáltam egy kicsit a Vodafone ügyfélelhárító szolgálatával. Felvettem nektek egy Panasonic diktafonnal, amirõl most nem tudom átvenni PC-re, mert természetesen driver nincs hozzá, a Panasonic weboldalán meg csak mosolygós arcok vannak, akik majd' kidurrannak az örömtõl, hogy Panasonic termékeket használhatnak. Ez az amerikai és az európai Panasonic oldal tartalma. A magyar Panasonic oldalon pedig a Letöltés címszó alatt pedig kizárólag termékkatalógusokat lehet leszedni. Köszönjük!!

Helyette nézzétek meg Edi monológját, amelyben elmeséli, milyen baleset érte õt egy egyszerû irodai eszköz használata közben. Témába vág.