2004.03.16., kedd
tomcat

Kicsi, rózsaszín papírcsíkok. Testvérükkel, a nagy, rózsaszín feladóvevénnyel összenõve jönnek ki a nyomtatóból, számokkal és címekkel telenyomtatva, hogy aztán a zsebembe kerüljenek. A zsebembõl a postára mennek, ahol az unott postáscsajok nejlontasakba dugdossák õket, és a csomagok hátára ragasztják. Nem szeretnek engem, mert minden nap négy-öt csomaggal jövök. Néha sokkal többel. De a kis, rózsaszín papírcsíkok becsületesen végzik a dolgukat, és irányítják a csomagokat hozzátok.

A csomagok furgonba kerülnek, a furgon a pályaudvarra megy, a csomagokat szétszórják. Mennek mindenhová, Gyõrbe, Pécsre, Debrecenbe, némelyik csak ide, a város túlvégébe, de a lényeg, hogy a kicsi, rózsaszín papírcsíkok elindulnak szanaszét a világban, és mindenhol ott vannak. Fejbevágja õket a stempli, rájuk írnak mindenféle kódokat, de õket ez nem zavarja, erre vannak kitalálva, ez az életük értelme, mert õk kicsi, rózsaszín papírcsíkok, a feladóvevény szélén.

Megérkeznek a csomagok, valaki nagy örömmel felkurjant, hogy hurrá, megjött a poló, amit az Internetrõl rendeltem, nézegeti a csomag tartalmát, elolvassa a vásárlói tájékoztatót, megtudja, hogy csak kifordítva szabad mosni, és nem szabad forróval vasalni, de a kicsi, rózsaszín papírcsíkocskákat nem olvassa el, csak aláírja, hogy átvette, és ekkor a postás letépi a kicsi, rózsaszín papírcsíkokat a feladóvevényrõl, ami ott marad, ahová a csomag érkezett, a kicsi, rózsaszín papírcsíkok pedig megkezdik vándorútjukat visszafelé.

Ismét egy zseb következik, majd az iktató, majd pedig egy furgon, de most visszafelé mennek a vonattal, elõbb-utóbb találkoznak egyívású testvéreikkel valahol, egy budapesti postahivatalban, azokkal, akik másfelé jártak a világban, biztos elújságolják egymásnak, hogy mit láttak, merre jártak, az õ rózsaszín papírcsíkocska-nyelvükön, elbüszkélkednek egymásnak akkurátusan nyomtatott irányítószámaikkal (a jól értesült kicsi, rózsaszín papírcsíkocskák még azt is tudják, hogy 12 pontos MS Sans Serif, mert a nyomtató megsúgta nekik), érdeklõdve olvassák egymás kódszámait, ragszámait, és tornasorba állnak a feladási összeg szerint, mert a postásnak így könnyebb összeadni, hogy mennyit kell ma kihoznia hozzám. Aztán bebújnak a postás mappájába, és megint utaznak egy kicsit.

A kicsi, rózsaszín papírcsíkok hamarosan hazatérnek, ismerõs helyre kerülnek, a nyomtató mellé, amelybõl megszülettek, és egy kéz sorra veszi õket, iktatja a számukat, beírja a számítógépbe, hogy ezek és ezek a rendelések fizetve lettek. Mellettük már sorban állnak a most születettek, akik még egyben vannak a feladóvevénnyel, és érdeklõdve méregetik a világlátott öregeket. Majd a kicsi, rózsaszín papírcsíkok összegyûrõdnek, és miután az ország legtávolabbi zugait is beutazták, születésük helyétõl egyetlen méterre, a papírkosárban végzik tartalmas életüket.

Mi mind kicsi, rózsaszín papírcsíkok vagyunk.