2004.03.23., kedd
tomcat

Ülök itt a kuplerájban, még nem volt idõm rendet rakni az asszony után. Néz rám a kutya, hogy most mi van, mert õ nem költözhetett el vele. Õ itt marad, és néha jön hozzá az imádott gazdája, hogy megsétáltassa. Majd néhány hét múlva õ is elköltözhet, addig viszont itt marad velem. Jó haverok vagyunk, de õ nem igazán az én kutyám.

Mai témánk a vállalkozás. Vállalkozz te is. Miért jó az?

Egy kapitalista országban - mert Magyarország az - a vállalkozás képezi a gazdaság alapját. Cégek, amelyek egyrészt értéket termelnek, másrészt foglalkoztatják a lakosság azon részét, amelyik nem indít saját vállalkozást. Így vagy úgy, de az ország minden lakója a vállalkozásokból él, és az állam bevételeinek tetemes része ezen vállalkozások mûködésébõl származik, adó és vám formájában. Az adóbevétel másik része pedig szintén a vállalkozások révén keletkezik, hiszen a jövedelemadó és az áfa beszedését is a cégek mûködése teszi lehetõvé, akik fizetést adnak a dolgozóiknak, és megtermelik a késõbb áfával terhelt árut. Következésképpen az ország minden lakójának, illetve az államnak elemi érdeke, hogy a vállalkozások fejlõdjenek, megéljenek, gyarapodjanak. Vállalkozások nélkül az ország lehúzhatná a rolót.

Most mi a faszt röhögsz? Ja, hogy vállalkozó vagy? Akkor te ne is olvass tovább. Mindenki tudja, hogy Magyarországon vállalkozást indítani az esztelenséggel határos, de pontosan kevesen tudják, mivel is jár ez. Hogyan akarsz vállalkozni? Egyéni vállalkozóként? Betéti társaság? Kft? Rt? Mindegy, tönkremész bele. Nem azért, mert magasak az adók, hanem mert az állam szó szerint mindent megtesz, hogy a vállalkozásodat tönkretegye. Ez egy roppant jól hangzó közhely, de sajnos igaz. De még ha az állam nem is tenne keresztbe, akkor is nehéz dolog a vállalkozás. Hogy miért is?

Amikor az egyéni vállalkozói igazolványt kiváltod, roppantul örülsz, hogy de jó, végre a magad ura vagy. Mire is vált ki az ember vállalkozóit? A legtöbben arra, hogy dolgozzon vele. Bevett szokás ugyanis, hogy a cégek nem alkalmazottakat tartanak, hanem vállalkozókkal kötnek szerzõdést. Számos szakma van, ahol csak így lehet dolgozni. A legismertebbek: biztonsági õr, takarító, újságíró, de emlegethetjük a programozókat, a grafikusokat, a különféle karbantartó és szerelõ iparosokat, és így tovább. Na, okos állam bácsi mindjárt ki is találta, hogy ez legyen tilos. Mert ez nem szép dolog! Értelme nincs a rendelkezésnek, de valaki elégedetten hátradõlhet a székében, adott a közerkölcsnek, most már megdicsõülhet. Rövidesen rájöttek, hogy ez így nem jó, és akkor gyorsan ráböktek három szakmára (biztonsági õr, újságíró, takarító) a listán, hogy na jó, ezeknek mégis megengedjük, de a többi az ne merészelje, mert szarrá bírságoljuk! Köszönjük szépen.

De ha ezek után még valaki vállalkozó maradt, jön a következõ akadály: az adó. A vállalkozónak egyrészt adóznia kell bevételei után, másrészt saját jövedelme után. Itt jön az érdekes magyar szabályozás: a vállalkozónak akkor is be kell fizetnie minden hónapban a személyi jövedelemadót, a TB járulékot, és még egy tucat minden kutyafaszát, ha egy büdös vasat sem keresett egész hónapban, ami azért egy kényszervállalkozónál elég sûrûn elõfordul! Ha a vállalkozó papíron minimálbért fizet magának (50e Ft), akkor erre havonta 32,000 forintot kell befizetnie. Tehát ha egy vasat sem keres egész hónapban, mert épp nincs megrendelése, akkor is pengetni kell az államnak, az õ két szép szeméért. Azaz mire lesz valami keresete, fizetheti be az egészet adóba, visszamenõleg, és felejtse el, hogy egy fillért is megtartson belõle. Igy hát mit tehet a szerencsétlen, kénytelen a bevételébõl "lenyúlni" azt a pénzt, ami a megélhetéséhez szükséges, ami pedig borítja a könyvelést, és sikkasztásnak minõsül, de hát lehet választani, éhen döglik, vagy retteg az adóellenõrzéstõl. Mire eljut odáig, hogy kétségbeesetten rohanjon visszaadni a vállalkozói igazolványt, mielõtt nyomorba dönti, már biztosan felhalmoz pár százezer forint tartozást, ami pár évig kamatozni is fog, mire ki tudja pengetni, mert ugyebár vállalkozói nélkül nemigen lesz se munkája, se keresete. Pompás bevételi forrás az államnak. El ne felejtsem: az adó mellett állandó havi költség a kötelezõ bankszámla fenntartása is, továbbá a könyvelõ tiszteletdíja. Havi negyvenezer forint kiadás tehát simán megvan, amiért nem kap az ürge semmit.

Gondolhatnánk, ez már bõven elég, hogy az egyéni vállalkozókat padlóra tegye? Faszt. Állambácsi biztosra megy. Ha netán mégis van pofája megélni annak a kis mocsoknak, mert mondjuk vannak megrendelései, akkor jöhetnek a bírságok. Ül otthon az ember békésen, örül a frissen megszerzett vállalkozói igazolványnak - mert akkor még nem temette be az adótartozás - egyszer csak jön a postás a tértivevényes felszólítással, hogy nyolc napon belül fizessen be százezer forintot, ellenkezõ esetben kimennek és elviszik a házat. Indoklás: ezt meg ezt az ûrlapot rosszul töltötte ki. Mit csinál erre a vállalkozó? Ha van egy kis pénz otthon, rohan a postára befizetni a csekket, mielõtt kijönnek és megbasszák krém nélkül. Ha egy kis ész is van otthon, amit azért nem mindenkitõl várhatunk el, akkor elõbb elmegy a könyvelõjéhez, és megkérdezi, mi a fasz ez. Ha a könyvelõ se ma kezdte a szakmát, akkor tõle megtudhatja, hogy az APEH kedves szokása habókra küldözgetni a fizetési felszólításokat, különösen az újonc vállalkozóknak, hátha valamelyik beszopja. El lehet képzelni, hány családi vállalkozást irtottak már ki ezzel az aljas módszerrel, csak hogy állambácsinak egy kicsit több pénze legyen Nemzeti Színházra meg Gripenre.

De tegyük fel, vállalkozónk sikeresen vette ezt az akadályt, nem ette meg a maszlagot, és még mindig mûködik a vállalkozása. Akkor ideje bekeményíteni. Jöhetnek az apró kis rendelkezések, amirõl nem feltétlenül tud mindenki, viszont kurva jó kis bírságolásokra adnak lehetõséget. Például feltûnt-e nektek, hogy ha bementek egy szállodába, az étterem mindig a hallból nyílik, a padló egy magasságban van, de a bárhoz fel kell menni néhány lépcsõfokot? Van ugyanis egy rendelkezés, miszerint egy vendéglátóipari egységben egy szinten csak egy alkoholpult lehet. Ezt azért hozták, hogy az összes szállodát meg lehessen baszni, akik az étterem mellett bárt is üzemeltetnek. És mivel a bár nem fog egyhamar felköltözni az elsõ emeletre, ezért újra meg újra ki lehet szabni a bírságot. Ezért építik a szállodákat egy ideje így.

Avagy a másik trükk. Van egy rendelkezés, miszerint bármilyen vendéglátóipari egységben nem lehet egyszerre felbontva két egyforma típusú ital. Vagyis ha egy bazinagy szállodában két szobában van egy-egy felbontott üveg Ballantine's whisky, akkor a szállodát máris meg lehet bírságolni. De ennél finomabb dolgokat csinálnak. Az az ÁNTSZ ellenõrök rendszeresen megjelennek mindenféle rendezvényeken, ahol italokat is árulnak. Ez lehet egy büfé egy nagy koncerten, lehet a Sziget, lehet az EFOTT, vagy akármilyen fesztivál. Ugye ti is tudjátok, mennyien állnak sorba egy ilyen helyen a büféknél. Ha a spicli meglátja, hogy egyszerre két üveg kóla van kinyitva, máris lecsap, és írja a csekket, több százezer forintos bírságról. És nem érdekli, hogy miért van nyitva kettõ, hogy esetleg csak az egyikbõl szolgálnak ki, a másik a dolgozók kólája, nyitva van és kész. Az is elég, ha egyszerre bontanak fel egy-egy üveg sört két vendégnek. De van egy olyan rendelkezés is, hogy bármiféle nyilvános helyen akkor tartózkodhat este 8 után tíznél több ember, ha minden 4 emberre jut egy-egy zuhanyozó. El lehet képzelni, hány zuhany kellene például egy ötezer fõs koncerten. Sok ilyen apró hülyeség keseríti még a vállalkozók életét, aminek értelme semmi, csak az, hogy az állam némi külön bevételre tehessen szert a bírságok révén.

Hogy is néz ki egy APEH ellenõrzés? Az attól függ. A hivatalos álláspont szerint az APEH jóhiszemû. Való igaz, a rutin APEH vizsgálat csak annyi, hogy ellenõrzik a könyvelést, és azt a könyvelõ úgyis rendben tartja, tehát nincs semmi gáz. De van, hogy az APEH már megint pénzszûkében szenved, és akkor rászállnak a cégre. Pincétõl a padlásig végigkutatják a vállalkozó telephelyét, és még az élõ fába is belekötnek. Micó például látott olyan ellenõrzést, ahol az ellenõr belekötött abba, hogy a cég miért vásárolt 150 ezer forintos takarítógépet az iroda tisztán tartásához, amikor porszívót már 30 ezerért is lehet venni. Igazából ez az APEH mentalitása, és ennek köszönhetõ, hogy nálunk, Magyarországon az adóellenõrzés szó hallatán mindenkinek görcsbe rándul a gyomra. Mindenki tudja, hogy ahol az APEH ellenõriz, ott aztán a padlást is lesöprik, és kifacsarják az utolsó filléreket is abból a rohadék vállalkozóból. És akkor még örüljön, hogy a BSA-t nem hozzák magukkal rutinellenõrzésre, mert amúgy azt is szokták. Nem is csoda, ha nem teng túl a magyarokban a vállalkozói kedv, hiszen kinek hiányzik, hogy nap mint nap gyomorgörccsel lesse a kaput, hogy vajon jönnek-e a verõlegények?

Na jó, de tegyük fel, hogy vállalkozónk IDDQD-val nyomja, és még mindig él. (Tényleg, emlékszik valaki, mi volt az egyetlen módja, hogy IDDQD-val meghaljunk? Az elsõ helyes megfejtõ kap egy polót, nem vicc!) No, hát ekkor jön a kedves magyar társadalom, és az õ szokásai. Próbáld meg, hogy társaságban azt mondod, céged van. Hacsak a társaság nem szintén vállalkozókból áll, mindjárt feltételezik, hogy te valami kõgazdag szemétláda vagy, aki az emberek vérét szívod. Próbáld elmagyarázni nekik, hogy hiába van céged, egyik napról a másikra élsz. Azt fogják gondolni, persze, a nagyságos úr sírdogál, de azért cégre telik neki, hát persze. Ha azt mondod, sok az adó, azt fogják gondolni, persze, rohadt burzsuj, biztos sikkasztasz, de azért jár a pofád. Elõbb-utóbb eljutsz oda, hogy kinéznek a társaságból. Mert akinek cége van, és megél belõle, az az átlagember számára bûnözõ. Bezzeg ha azt mesélnéd, hogy lopni szoktál a közértbõl, vagy hogy kurvákat futtatsz, mindenki együttérzõen bólogatna, hogy hát igen, ilyen világot élünk, mindenki úgy él meg, ahogy tud. Na de vállalkozni, az valami szennyes dolog. Dögölj meg. Örülj, ha nem jelentenek fel. Mert ha megtehetik, azt is megteszik. Nem azért, mert útban vagy nekik, mert érdekük fûzõdik hozzá, hanem csak simán azért, hogy dögölj meg.

De hagyjuk a prolinépet. Mi van a többi vállalkozóval? A gazdaság, ugyebár, úgy mûködik, hogy van sok cég, és ezek egymással üzletelnek. Nálunk nem. Nálunk ez úgy mûködik, hogy a Nagy Cég megrendel valamit a Kis Cégtõl, amit aztán baszik kifizetni, és lehet várni heteket, hónapokat, netán éveket arra, hogy eszükbe jussunk. Kérlelés, morgás, asztalverdesés nem számít. Leadod a számlát, aztán vársz. Vársz. Vársz. Semmi. Az illetékes házon kívül van. Az illetékes nem ér rá. Tárgyal. Ebédel. Hazudik. Mindegy. Ha ez egyszer fordulna elõ, azt mondom, jól van, bunkó paraszt. De ez általános dolog. Mindenki ezt játssza. Hatalmas multicégek ülnek hetekig, hónapokig piszlicsáré, százezer forintos összegeken, és úgy tesznek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Feltételezik, hogy a kisvállalkozónak úgyis annyi üzlete van, hogy azokból megél, erre még várhat. Ha mégis megemberelik magukat, akkor jön a következõ kör. Átutalás. Az átutalást azért vezették be, hogy a fizetést el lehessen kummantani. Valamikor, réges-régen, amikor pendelyes gyermekként dolgozni kezdtem, a fizetés úgy nézett ki, hogy az ember leadta a munkát, aztán elment a pénztárablakhoz, és ott a kezébe nyomták a borítékot. Egyszerû és nagyszerû, és az ember morálja is megmaradt. Ma viszont a titkárnéni csak annyit mond, hamarosan átutaljuk, és itt a dolog megreked, a jó ég tudja, meddig. Azt mindenesetre tudni lehet, hogy ha az átutalás határideje 15 nap, akkor az átutalást a 14. nap 59. percének 59. másodpercében fogják elindítani. Ha egyáltalán. Ezután a bank még ráül néhány napig a pénzre, és ha emiatt reklamálna a kedves ügyfél, felháborodva kioktatják, hogy az átutalás teljesítésének határideje 8 nap, tehát nekik 8 napig joguk van visszatartani a pénzt (mert õk így értelmezik), szóval mire a vállalkozó megkapja a nehezen megszerzett pénzecskéjét, jó eséllyel már akkora tartozásai vannak lakbér, rezsi, esetleg alkalmazotti bérek terén, hogy a pénz máris eltûnik, és hajszolhatja a következõ megrendelést, hátha abból a kezében marad valami. Persze abból sem fog.

Szóval ilyen szép dolgok leselkednek arra, aki Magyarországon hülye fejjel vállalkozást indít. Azt már nem is írom ide, hogy egész Európában Magyarországon a legmagasabbak az összesített adóterhek, hogy Magyarország az egyetlen ország, ahol az állam adóbevételeinek legnagyobb része a személyi jövedelemadóból származik, és ahol mindezek mellett a külföldi cégek adómentesen tevékenykednek. Amikor idetelepül egy nagy gyár, legyen az Audi, Danone, Saab, akármi, akkor a mindenkori magyar miniszterelnök ott vigyorog a kamerákba, elvágja a szalagot, és beszédet tart arról, hogy de jó ez a magyar gazdaságnak. Csak azt nem teszi hozzá, hogy az egészbõl annyi a hasznunk, hogy a pár száz ott dolgozó szerencsétlenrõl le lehet majd vágni a minimálbér után járó jövedelemadót. Azt se fejtegeti senki, hogy az öt éves adómentes idõszak letelte után a legtöbb cég fogja magát és elhúz Kínába. Mit gondoltok, miért mûködik az összes gyár könnyûszerkezetes épületben, vagy bérel egy félig összedõlt gyárcsarnokot valami régi ipartelepen? Miért nem épít egyik sem rendes üzemet?

Menjen a francba ez az ország.