2004.04.15., csütörtök
tomcat

Sziasztok. Nem, nem tûntem el végleg, csak kicsit tovább maradtam Németországban, és utána baromi sok dolgom volt, nem értem rá blogozni. De most már igen.

Megérkeztek végre a Menõ Manó 3, a Tenyésztésre nem javasolt, a Ha nem tetszik a polóm... és az Akkor is pedofília... polók, lehet venni, vinni. Az elõrendeléseket teljesítettük, hamarosan megkapjátok! Köszi a türelmet.

Most nem is írok többet, hanem megpróbálom kibányászni a laptopomból az útközben írt blogrészleteket. Floppy nincs, soros port halott, hálózat, ugyan már. A vinyó már kint van, most anyázom az IBM-et, mert olyan elbaszott csavarokkal építették bele a keretbe, hogy olyat még a legöregebbek se láttak. Azon gondolkodom, összetöröm a picsába, úgyis ingyen volt, Worf találta a gépet a házi szemétdombján. De akkor meg oda ez a jó kis 486-os laptop. Ehh.

Most éppen a Press Play on Tape zenéjét hallgatom az új hangcuccon, amit Münchenbõl hoztam. Tudjátok, mi a gáz? Hogy ötven euróba került. Illetve ez nem is gáz, hanem az a gáz, hogy ez egy jó minoségû, 30 wattos Creative subwoofer két szatellittel, míg idehaza ennyi pénzért (kb. 12e forint) maximum gagyi játék hangfalat lehet kapni. A Press Play on Tape pedig egy meglehetõsen érdekes zenekar, régi Commodore 64 zenéket dolgoznak fel akusztikus hangszereken, és nem is rosszul.

Na, bányászás indul, aztán ha sikerül, kaptok blogot a korábbi napokra visszamenõleg.

És igen! Sikerült kiboncolnom a vinyót a keretébõl. Csak egy kicsit fûrészelni kellett egy recés konyhakéssel. Szenzációs.