2004.04.21., szerda
tomcat

Barátnõm kérésére a mai blogot azzal kezdem, hogy megint összejöttünk. Szóval le lehet zizzenni róla! Enyimé. Kuss.

Igen, tegnap valóban nem volt blog. Dolgom volt. Most is lenne, de kezdem leszarni. Úgyse lesz kész. (Aha, elképzelem hogy most néhány Mithis-es kolléga rémülten mered a képernyõre. Ez van, fiúk. Azért igyekszem.)

Ma megnéztem, hol dolgozik a kedves. Egy kórház baleseti sebészetén robotol, és persze hó végén nem gyõzi lapátolni a tízezreseket, de ez nem téma, elvégre mi magyarok nem a pénzért dolgozunk, hanem a becsületért. Aztán láttam ebben a kórházban a Világ Legszebb Emberét. A Világ Legszebb Embere egykedvûen ácsorgott a fal mellett, el volt törve a keze, azért jött a kórházba. A derekára póráz volt kötve, aminek a túlvégét egy smasszer tartotta, és ácsorgott mellette még két géppisztolyos rendõrkommandós is. A géppityusok síkidegek voltak, folyamatosan a faszi gyomránál tartották a fegyverük csövét, a smasszer is árgus szemekkel bámulta, a Világ Legszebb Embere azonban megtörhetetlen nyugalommal ácsorgott a fal mellett, élvezte a karján a gipszet, és a fején a kb. 0.2 mm-es hajat. Biztosan nagyon fontos ember lehetett, hogy így vigyáztak rá. Már csak az érdekelne, ki törte el a kezét? Bár lehet, hogy nem is érdekel.

Elküldtem a lét az új kameráért az eBay-es csókának, még az is lehet, hogy egyszer megjön a cucc... A mi postásunk nem lop, tehát van remény. Egyébként elég gyakran vásárolok eBay-rõl, és még sosem tûnt el semmi.

Egy reklámot nézve azon is elmélkedtem, hogy milyen az a hajdúsító sampon. Magadra öntöd és hajdú leszel?