2004.04.27., kedd
tomcat

Hogy lehet ennyire gusztustalanul büdös valakinek a szája, mint a mai postásnak?! Két percet állt az ajtóban, és most szellõztetni kell. Valami hihetetlenül penetráns szagot árasztott az ürge, de nem a szokásos rothadó fog, kávé és pálinka keverékét, hanem valami egészen egyedi, orrfacsaró bûzt. Képzeljetek el egy fertõzött dögkutat, amibe valamiért malátalé ömlött, és az egészre gõzölögve rothadó cefrét hánytak. És akkor most képzeljétek el, hogy ez a dögkút elétek tart egy mappát, rajta egy fél tucat utánvételi lappal, amit egyenként alá kell írni, és a dögkút közben folyamatosan magyaráz tök érdektelen dolgokat két centirõl az arcodba, feltételezve, hogy a borravalóért rádióadást is biztosítania kell. A másik postásunk egyszerûbb, az csak bagótól bûzlik, de olyan szinten, hogy a fejsze megállna a szagban. Már kezdem érteni, miért rémül meg a kutya minden reggel, amikor a csengõ megszólal. Képzeljük el, mit él át csórikám nap mint nap... Hála az égnek, hogy áttértünk a futárszolgálatra.

Aztán történt velem egy baromhülye baleset: kizártam magam a lakásból. Igen, az a fajta kurvára biztonságos ajtó van nálunk, amit ha becsuksz, csak tankkal lehet kinyitni, de az ember ritkán cibál fel harckocsikat a hatodik emeletre, még ha van is neki, ezért maradt az ajtó buta bámulása. Különösen, mivel az épp ilyen esetre elrejtett pánikkulcsot a kedves szomszéd néni takarításkor kidobta. Nem tudom, hogy volt képes rábukkanni a PVC padló alá bombabiztosan elrejtett kulcsra, de megtalálta, és mintha mi sem lenne természetesebb, a kukába hajította. HÜLYE DROID!! A másik szomszédtól - aki normális, még kutyát is tart, szeretjük - felhívtam egy taxitársaságot, hogy legyenek szívesek már elszalajtani egy kollégát a Péterfy kórházba, hozzák el a barátnõmtõl az õ kulcsát. A diszpécser picsának legalább tíz percbe telt felfogni, hogy a taxit nem az rendeli, akinek a telefonszáma az õ képernyõjén megjelent. Az meg már végképp bonyolult volt neki, hogy a taxisnak fel kell mennie a kórházban a megfelelõ osztályra, és ott egy bizonyos személyt megkeresnie, aki ráadásul nem egy beteg, hanem egy dolgozó, de végül úgy tûnt, megértette, remek, végre letehettem a telefont. Lecsattogtam a ház elé, és vártam a taxit, de hiába. Jó egy órával késõbb felhívtam a barátnõmet - szerencsére a mobilom a zsebemben volt - hogy jött-e a taxis, mire kiderült, hogy igen, jött, de mivel nem sikerült elsõre megtalálnia a célszemélyt, azonnal el is ment, köszönjük szépen a szolgáltatást, a diszpécser pedig véletlenül sem engem hívott vissza a megadott mobilszámon, hanem a szomszédot, akitõl telefonáltam. Remek! Ülhettem volna a ház elõtt napestig. A végén fogtam egy taxit én magam, bementem a kórházba (kínai papucs lyukas zoknival, hozzá fekete katonai gyakorlónadrág, fekete skinheadpoló és kopasz fej, biztos nem röhögtek rajtam a járókelõk, ott megy egy lúdtalpas skinhead, vagy lehet, hogy elfogyott a raktárból a bakancs), elhoztam a kulcsot, és vagy két óra késéssel sikerült végre visszaülnöm a fontos munkám elé. Mindez pontosan ötezer forintba került, majd leverem ezen a hülye picsán itt a szomszédban, aki kihajigálja a talált kulcsokat.

A hosszú várakozás közben egyébként bekukkantottam a postaládám nyílásán, hátha jött valami. Egy sárga csekk látszott odabent, és történetesen pontosan látszott a fizetendõ összeg: 228,108, azaz Kettõszázhuszonnyolcezer-egyszáznyolc forint. Ezen már csak röhögni tudtam, hát ki a picsa küldött nekem ekkora számlát? Olyan már volt, hogy az ELMÜ túlszámlázott, de ennyit még õk sem. Gondoltam, hátha az APEH küldött valami kamu bírságot megint, de aztán rájöttem, hogy biztos nem, hiszen õk mindent borítékba tesznek. A rejtély - és a gyomorgörcs - csak akkor oldódott meg, amikor a kulccsal visszatértem. Egy kibaszott Fidesz szórólap volt, és a csekk az egy fõre jutó államadósságot jelképezte! $&*(#@&*($!!! Hát én szájonvágom az elsõ fideszest, aki szembejön!! Most akkor képzeljétek el, mi van, ha ezt a lapot egy szerencsétlen, szívbeteg nénike kapja kézhez. Ott hal meg a postaláda elõtt. Nem tudom, mit képzel ez a geci Fidesz, azt hiszik, automatikusan õk lesznek a jó fejek, csak mert az MSZP kormánya egy rakás faszkalap? Azt hiszik, már elfelejtettük az õ négy éves garázdálkodásukat? Menjenek a picsába. Különösen ezzel a szemét kampányszarral. Ha ennyi picsa sok pénzük van kampányolni, inkább adják oda valakinek, aki rászorul. Ennek a szórólapnak a gyártási költségébõl szó szerint meg lehetne menteni emberi életeket. Például a heti rendszerességgel feltûnõ rákos gyerekekét, akiknek tévében, rádióban, Interneten gyûjtik a bõdületes összegeket külföldi mûtétre. Hülye demagóg faszkalapok.

Délután átadogattam néhány polót a Lehel téren azoknak, akik spórolni akartak a futárköltségen - sajnos néhányan nem jöttek el. Ejnye, fiúk! Ezért cipelek? A téren áthaladó összes öregasszony odasomfordált bekukkantani az elottem álló dobozba, hogy mit árulok, néhányan megdicsérték Bertát, hogy milyen szép kutya, más nem történt. A cigicigicigi figyelõemberei is szemügyre vettek, de úgy döntöttek, nem jelentek konkurrenciát, úgyhogy most nem vertek meg.

Most pedig itt ülök a gép elõtt megint, Flasht gyártok, Asian Dub Foundation szól - köszönet Nagznak, hogy kölcsönadott egy kazal CD-t - és mellesleg terveztem egy kibaszott jó polót, majd egyszer gyártani is fogjuk. Nem, nem mutatom meg. Majd észreveszitek, ha kapható lesz. Különben is, rendeljetek polót, mert ha éhen döglök, nem lesz blog. Itt a jó idõ, ideje ruhatárat újítani. Ma olvastam egyébként valahol, egy másik blogon, hogy az én blogom "kurva jó", meg hogy "jól írok" (köszönömköszönöm), de "semmi köze a polókhoz." Hee?