2004.05.05., szerda
tomcat

Ma úgy határoztam, hogy elegem van a szar Vodafone-ból, és a számhordozhatóságot kihasználva áttérek a Westelre. Az legalább mûködik, igaz, a gatyám is rá fog menni. Bementem hát a Westel üzletébe, a WestEnd City Center emeletén, illedelemesen megnyomtam a Domino vásárlás feliratú gombot, majd leültem a kapott sorszámmal, és több, mint egy órát várakoztam, mire a roppant elfoglalt kisfiúk és kislányok végre szólítottak. Odamentem, mondtam, mit akarok, erre a kisfiú rám nézett, elsápadt, majd hebegni kezdett, és kinyögte, hogy ezt a számhordozós izét nem tudja, hogy kell, ahhoz az Ügyfélszolgálat feliratú gombot kellene benyomni, tehát legyek szíves menjek vissza, és tépjek egy új sorszámot, ugye nem baj. Sóhajtottam, majd megmutattam neki, mi van az EU-s polóm hátára írva, amire kényszeredetten heherészett, és inkább otthagytam az egész boltot, vásárlás nélkül. Pozitívum azért, hogy a Westelnél legalább ég egy kicsit a pofájuk ilyenkor. A Pannonnál, amikor évekkel korábban, egy hasonló esetben megkérdeztem, hogy tudták ilyen ügyesen összeszervezni a dolgokat, mindjárt odarohant egy túlbuzgó biztonsági õr, és felajánlotta, hogy kihajít.

Közben hazaért a barátnõm, és elmesélte, hogy elkezdett rá nyomulni valami francia csóka a munkahelyén, és állítólag minden nap látni akarja. Ma is ráakaszkodott és hazakísérte. Majd esetleg eltöröm kezét-lábát, és akkor minden nap láthatja, elvégre párocskám a baleseti sebészeten dolgozik.

A Szúrógép rajzverseny díjának kiosztása további késedelmet szenved, két okból: egyrészt nincs meg a gyõztes címe, másrészt még mindig nem ért ide az új digikamerám, amivel a postai feladást dokumentálhatnám.