2004.05.18., kedd
tomcat

Reggel hatkor tudok végre lefeküdni, erre tízkor ráfekszik valaki a kaputelefon gombjára, mert szeretné teletömni a postaládákat reklámszeméttel. Ehhez már megint épp az én csengõmet szúrta ki a negyvenbõl. És akkor még van képe jópofizni hogy jaj, nahát, felébresztettem, hehe, elnézést... Igen, a büdös kurva anyád, felébresztettél!

Ki kell dolgozni egy harceljárást ezek ellen a köcsögök ellen, mert ez így nem mehet tovább. Hetente legalább két-három ilyen jön, és benyomnak fejenként tíz-tizenöt gombot, hátha lejön valaki. A csengõt pedig nem köthetem le, mert akkor ugyebár nem mûködik. Így is csak csöngetni lehet vele, beszélni nem. A reklámhordozók agyonverése nehezen kivitelezhetõ, mert amikor az ember a liftgombot is alig találja el az ujjával, és egy szál fürdõköpenyben és papucsban támolyog le a kapuhoz, hogy ki a fasz jött, nehezen jutnak eszébe a harci fogások, hacsak nem az, hogy lelövöm a köcsögöt a gecibe, de az meg marha zajos, és a ház összes öregasszonya összeszaladna.

Ideje pedig ezeket a tolakodó alakokat tisztességre tanítani. A kapu ugyebár valamiért zárva van, igaz? Nyilván azért, hogy akinek nincs ott dolga, ne menjen be. A csengõ mire való? Arra, hogy aki hozzám jön, becsengessen. Nem arra, hogy vadidegenek lehívhassanak kaput nyitni, ugye. Ez itt az otthonom, és nem a portásfülke. A kapun kívül mire való a nagy, REKLÁM feliratú sárga kosár? Nyilván azért, hogy oda szórja a szarjait, akinek épp ez a heppje. Ha ezek a tényezõk még mindig nem ébresztik rá a prosztót, hogy ne baszogassa a lakókat, akkor kijár a pofon. Mert ez a szórólapozás legalább akkora tahóság, mint a spam, csak éppen még környezetszennyezõ is. Ez a sok mûanyag alapú papír mind a szemétbe megy, egy fecnit se dolgoznak fel belõle újra.

Tehát a megoldás: felöltözve kell aludni, baseballütõ az ágy végében, és a következõ ilyet irdatlanmód elgyepálni. Vagy egyszerûen gázspray vagy sokkoló a fürdõköpeny zsebébe, és egy kurva szó nélkül arcon nyomni vele. Az félálomban is megy. Engem nem érdekel, hogy milyen sanyarú a sorsa, meg nehéz a munkája, ez nem ürügy arra, hogy kapunyitó csicskásnak nézzen. Menjen a picsába.

Este polóátadás volt a Lehel téren. Kemóval és Császárral jól elácsorogtunk, miközben Berta kutya unatkozott, ezért elküldtem galambot fogni. Mindig nagyon vicces, amikor Berta morogva kergeti a galambokat, a cigányok meg rémülten ugrándoznak az útból és óbégatnak. A galambok egy kisebb csoportban álldogáltak a tér szélén, pár odavetett utcakõ mellett. Berta odaszaladt, szétkergette õket, majd az egyik macskakõ takarásából felkapott egy igencsak inaktív példányt, és elmondhatatlan büszkeséggel odahozta nekünk, hogy ezt nézzétek, ez megdöglött, de én azért elkaptam. Nem értette, miért nem dicsérem meg. Kezd a kutyáim szokásává válni hogy az ellenséges fajok halott egyedeit cipelgetik. Jenny a múltkor egy elgázolt macskát hozott oda nekem, petyhüdten kókadozott kifelé a pofájából. De Jenny legalább amolyan kérdõ arckifejezéssel hozta oda, hogy izé, parancsnok, ez is számít, aztán mikor mondtam, hogy nem, akkor letette. Bertának nincs ennyi esze, õ nem igazi német juhász, ez a buta korcs a hullamerev dögöt is zsákmánynak tekintette, és miután berúgtam a dögöt a villamos alá, a továbbiakban feltett szándéka volt, hogy bemászik a leparkolt szerelvény alá, és kiszedi ezt a remek játékot.

Császár elmélete szerint a galamb éppen fel volt ravatalozva, és a többiek a temetésére jöttek. Ez a barbár állat szétkergette õket és elhozta a halottat. Való igaz, megfigyeltük, hogy az összes galamb fekete volt, csak egy viselt szürke tollazatot és fekete gallért, biztos az volt a pap. A halott rövidesen be lett rúgva a villamos alá, hogy a kutya ne basztassa, a gyásznép pedig nyakát nyújtogatva pislogott lefelé a felsõvezetékrõl. Elég szánalmas egy temetés. Kicsit eljátszadoztunk a gondolattal, hogy leadjuk a döglött galambot a kerületi önkormányzat portáján, de végül nem tettük. Helyette megcsodáltunk egy gyönyörû cigányasszonyt, aki minden bizonnyal rendszeresen borotválkozik, mert olyan sûrû, fekete borosta volt rajta, hogy az még egy igénytelen macsó pasasnak is becsületére vált volna. Pont nem volt nálam kamera. Franc.