2004.05.21., péntek
tomcat

Hülye idegbajos nap ez a mai. Hidegfront érkezett, mindenki ideges, kötözködik, más meg elalszik lépés közben. Én inkább az utóbbi kategóriába esem, és ilyenkor tudom értékelni az otthoni munkavégzés elõnyeit. Egy irodában csak üldögélnék kába fejjel, meg se tudnám emelni az egeret - nem, mintha emelgetni lenne szokás - itt viszont lefekszem és alszom egy jót. Ilyenkor komolyan sajnálom azokat, akik robotolni járnak.

Most pedig következzék a szokásos reklám. Hadd mutassam be nektek az új polókat, merthogy egy csomó új érkezett. Illetve még nem érkezett meg, de a jövõ héten megjönnek, addig is lehet rendelni. Az IQ kategória két darabbal bõvült:

Terror



Kuss!

Mindenki legnagyobb örömére ismét kapható a Menõ Manó sorozat mindhárom tagja

Szintén ebben a kategóriában van egy újdonság:

Antiszociális Elem

A hölgyek számára fenntartott kínálat is kétféle darabbal bõvült. Ezek sztreccs polók, mindenféle méretu lányokra tökéletesen passzolnak.

Depressziós lányoknak: Utálom a pasikat!



Öntudatos lányoknak: Chicks Rule!

Na, ezek után be lehet fejezni a rinyálást, hogy nincsenek új polók! Ráadásul még továbbiak is a nyomdában vannak, szóval most már sok minden lesz, csak gyenge kínálat nem.

Reklámunk végeztével pedig kezdjünk filozofálni az élet nagy dolgain.

Tegnap este egy másik bloggerrel értekeztünk arról, hogy vajon bölcs dolog volt-e megemlítenem néhány nappal ezelõtt egy bizonyos embercsoport nevét. Azét az embercsoportét, akik nagyon felháborodnak, ha õket annak nevezik, aminek õk is nevezik magukat. (Aki nem emlékezne, itt az elõzmény: 2004.05.16.) Emlékezhettek, az eredeti írást fél órával késõbb leszedették velem a szerverrõl, mert az üzemeltetõ cég vezetõi komolyan megijedtek, hogy ebbõl nekik lehet bajuk. Szerintük - és mások szerint is - ezt az embercsoportot megemlíteni a legszigorúbb társadalmi tabu. Azt kérdezte tõlem ez a blogger:

- Megõrültél? Kiírod a nevüket? Hiszen aki õket emlegeti, az egy életre elvágja magát, emberileg, szakmailag, mindenhogy! Búcsút inthet karriernek, egzisztenciának...

Érdekes gondolat. Felmerül a kérdés, miért történne ez? Ki intézné ezt el? Valóban létezik egy olyan csoport, aki azzal foglalkozik, hogy mindenhová beépülve bloggerek életét tegye tönkre? Nos, ez kevéssé valószínû. Vajon olyan társadalmi tabut sért ezen embercsoportról beszélni, hogy az emberek felháborodva kergetnek ki a bolygóról? Ez már valószínûbb, csakhogy a tények mást mutatnak. Fenti véleményemmel - hogy miért van az, hogy egy bizonyos embercsoport önkényesen kijelentette magáról, hogy õk tökéletesek, és róluk csak jót szabad mondani - gyakorlatilag mindenki egyetért. S milyen különös, még az ezen embercsoportba tartozók nagy része is! Hogy is van ez? Akkor hát kik vannak ellene annak, hogy ezt az embercsoportot a nevén nevezzük? Kik tesznek bizonyos lépéseket, ha a tiltott szó elhangzik?

Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, ismerkedjünk meg nagy vonalakban a mémelmélettel. A mém nem más, mint egy információmorzsa, amely emberi közösségekben vírusként viselkedik és terjed. Nem feltétlenül egy konkrét adat, hanem csak információ, ami gyakran absztrakt, nem megfogható: egy érzés, egy gondolat, egy hiedelem, egy benyomás. Ha a mém bekerül egy zárt emberi közösség köztudatába - lehet az egy ország lakossága, egy cég dolgozói, de lehet egy kisebb baráti közösség is, vagy akár az egész emberiség - akkor terjedni kezd, az emberek átveszik egymástól, és végül a közösség minden tagja a mém hatása alá kerül. Ez fogja befolyásolni gondolkodásukat témával kapcsolatban. Mondok egy példát. A rendszerváltás idején megjelent Magyarországon egy csomagküldõ cég, a Home Shopping, akik mindenféle hasznosnak látszó árucikket kínáltak: "eredeti B-15 bombázódzsekit", kézivarrógépet, négy dimenzióban látó szemüveget, ködöt atomjaira bontó kézireflektort, és egyéb marhaságokat. A cég létezése, a felkínált termékek látszólagos hasznossága egy mém volt, ami a magyar nagyközönség körében elterjedt. Mindenki orrba-szájba vásárolta a cég szarjait, és sokan még azután is kitartottak mellettük, hogy a hatodik megrendelt cucc is használhatatlan gagyinak bizonyult.

Miután azonban a közönség tapasztalta, hogy a Home Shoppingtól nem érdemes venni semmit, a mém hatékonysága rohamosan csökkenni kezdett. Ugyanis a mémekre, a vírusokhoz hasonlóan, immunitás is kialakul. Ha egy bizonyos mém egyszer már megfertõzött egy bizonyos közösséget, az még egyszer nem tud elterjedni ugyanott. Ma már hiába indítana valaki Home Shopping-ot, a magyarok nem dõlnének be. Viszont egy-két évvel a magyarországi kaszálás után ugyanez a cég vígan eljátszotta ugyanezt Szlovákiában, ahol még nem ismerték õket. Ma már ott sem mûködne a dolog. Ha tehát a mém valós tartalmát felfedik, a mém elpusztul.

Ugyanilyen mém volt példának okáért a fasizmus eszméje. Ma már tudjuk, hogy nem vezet sehová, azaz dehogynem, csak azt jobb, ha nem erõltetjük. A húszas-harmincas években azonban a világ még nem találkozott a fasizmus mémjével. Elterjedt, meggyökerezett, és az eredményt ismerjük. Ma már nemigen tudna kiállni egy Adolf Hitler, hogy megpróbálja fanatizálni Európa népét, nem mûködne. Máshol lehet, hogy igen - például az arab világban, ahol nem volt hitlerizmus - de ahol a fasizmus mémje egyszer már megjelent, ott soha többé nem tud olyan hatékonysággal terjedni, mint akkor. Avagy egy szelídebb példa. Amikor a hipermarketek megjelentek, az emberek tódultak oda, mert élt bennük a mém, hogy ezekben az áruházakban jobb minõségû árut lehet kapni, sokkal olcsóbban. Ma már többen visszaszoktak a kis boltokra, és a hipermarketek forgalma világszerte csökken. Ugyanígy csökken például a hagyományos reklámok hatékonysága. Az emberek elkapcsolnak a tévéreklámokról, mert tudják, hogy azok nem hordoznak valós értéket. Tíz-tizenöt éve még ez a jelenség nem létezett. Akkor még élt a mém, miszerint a tévéreklámot érdemes figyelni.

S hogy mit akarok mondani a mémelmélettel? Nos, jelenleg egy olyan mém mûködik Európában, amely azt diktálja, hogy aki azt a bizonyos embercsoportot a szájára veszi, azt ismeretlen erõk megsemmisítik. Ez egy fóbia. Csakhogy - és ezt igazolják a felmérések - ez a mém egyre veszít a hatékonyságából. Míg korábban csak suttogva mondtak ezt-azt erre az embercsoportra, ma már fennhangon kiabálják. Egyre többen gyõzõdnek meg arról, hogy a tabu egy babonás hiedelemre támaszkodik. Hogy ennek az embercsoportnak nincs akkora hatalma, mint sugallja magáról.

Ezzel nem is lenne baj, csakhogy a pusztuló mém gyakran vált ki spontán születõ ellentétes mémeket. A fasizmus mémjének elhalása például magával hozta az antifasizmus mémjét, ami a mai napig él. Az iraki háború társadalmi támogatását okozó mém is megfordult, és ma Amerika-ellenességet gerjeszt szerte a világon. Az ominózus embercsoport által önmagáról sugallt kép szintén visszájára fordulhat. Nem azért, mert valamilyen erõk dolgoznak a háttérben, akik tudatosan alakítják a közgondolkodást. Maga az elhaló mém vált ki immunreakciót a rezisztenssé váló tömegbõl. Ha erõltetik a mémet, az ellenreakció is egyre erõsebb lesz. Tessék ezen elgondolkodni, és nem azon siránkozni, hogy vajon miért utálják egyre többen õket.

Végszóként: szívesen meghallgatnám a dologról egy olyan olvasóm véleményét, aki ebbe a bizonyos embercsoportba tartozik.