2004.05.22., szombat
tomcat

Egy félhomályos szoba, egy pohár tea, egy billentyûzet és én. Eszembe jut, hogy valaha tollal is írtam. A tollat elvitték az évek, én meg itt maradtam. Most blogot írok. Kintrõl beszûrõdik a droidok szervóinak zümmögése.

Apróhirdetés. Momentán melankolikus blogger keresi vidám hölgy ismeretségét, aki segítene elszakadni egy nem vidám hölgytõl, akinek amúgy jobb is lenne a blogger nélkül, de egyikük sem meri kimondani. Persze most majd elolvassa a blogban. Nehéz eset ez.

Különben meg haragszom rátok. Már épp örültem, hogy napi 700 fölött van a látogatottság, erre tegnap csak 692 volt. Na, jelentkezzen csak az a nyolc ember, akik tegnap szabotálták az eredményt! Egy hétig nem játszhattok a körteformákkal. Disznók.

Ma voltam halat fényképezni. Az egyik olvasói levél révén hírét vettem ugyanis, hogy egy állatvédõ szervezet is feljelentést tervez az áruházak haltartási szokásai miatt. Na, nehogy már megelõzzenek! A Tesco után tehát elmentem megnézni, hogy állnak a vágóállatok jogai az Auchan és a Cora áruházakban. A BKV segítségével másfél óra alatt el is jutottam a célomhoz - csupáncsak háromnegyed órát kellett üldögélnem a 106-os busz fedélzetén, mire vezetõ került bele - és vásárlónak álcázva magam odaszivárogtam a halakhoz. Nos, az Auchanban meglepõ módon tiszta akváriumot és sértetlen halakat találtam. Nem is volt mit lefényképeznem. Azt nem tudom, hogy csak véletlenül alakult így, és ma pont lemosták a pontyokat samponnal, vagy máskor is ilyen, de tény, hogy semmi törvénysértõt nem tapasztaltam, mármint amit le lehet fényképezni. Kérdésemre azonban a pult mögött fonnyadozó félhajléktalan elmondta, hogy minden további nélkül adnak élõ halat, nejlonzacskóban. Vagyis állatkínzás itt is van, csak lefényképezni nem lehet.

A Cora áruházban viszont egészen más volt a helyzet. Itt, ha lehet, még a Tesco-nál is borzalmasabb állapotok fogadtak. Nem is szaporítom a szót, nézzetek fényképet.

Akvárium: meglehetõsen zsúfolt, egy ponty bizonyára jóval nagyobb helyen érezné jól magát, bár ez még a legkisebb baj.



Van benne sok hal. Mindenféle fajta.



Itt is van leszakadt arcú ponty.



Meg leszaggatott pikkelyû is.



No comment.



Ennek az arcával együtt a fél szeme is eltûnt. Szerencsétlen bent dekkolt a sarokban, nem látta, merre úszhatna tovább. Néha nekiment az üvegnek és csodálkozott.

Ez van tehát a Corában... Azt hiszem, felírom a nevüket a feljelentésbe.
Persze nincs hipermarket droidok nélkül. Nézzük csak, kiket, miket láttam.

A pénztárnál ezek a jómunkásemberek álltak elõttem...



... és ez volt minden, amit vettek. Mulatni tudni kell.

Kimentem a parkolóba, és miután keresztül-kasul bebarangoltam, sikerült végre megtalálnom a Cora busz megállóját. Kiírni minek, aki olyan béna, hogy kocsija sincs, az dögöljön meg. A menetrend csupán dekorációs jelleggel volt kitéve, ezért volt idõm megszemlélni a várakozó droidokat. Sok volt belõlük. Akkor léptek mûködésbe, amikor megjelent köztünk egy fiatal apuka, három vidám, három-négy év körüli kislánnyal.

Kislányok

A kislányok boldogan visongva szaladgáltak az üres parkolóban, kergetõztek, és néha körültáncolták a buszmegálló tábláját. Egyikük fel is mászott rá, és nagy büszkén lekiabált, apu, nézd milyen magasan vagyok! Vagyis úgy mûködtek, ahogy a normális gyerekektõl elvárjuk. De a droidoknak ez nem tetszett...

Droidok

A képen látható család rosszallóan nézte a "rendetlenkedõ" gyerekeket. Az idõsebbik nõ folyamatosan kárált, míg a girhes ribanc (valószínûleg a lánya) és a képen takarásban levõ kölyök komoly képpel bólogattak. A monológ valahogy így szólt:

- Felháborító... Hogy nem tud rájuk szólni!
- Bizony! Igen, igen.
- Rendetlenkednek! Randalíroznak!
- Igen, igen....
- Meg kellene fegyelmezni õket! De ezek a mai szülõk...
- ...
- Mert az ott egy tájékoztató tábla! Az nem játék! Az nem azért van ott...
- Az azért van, mert az a buszmegálló. Ez nem játszótér.
- Bizony, bizony.
- Az ilyen gyerekekbõl lesznek késõbb a rongálók, meg a, meg aaa... meg a drogosok!

Hát itt már nem bírtam tovább, hangosan elröhögtem magam, és lefényképeztem a díszes társaságot. Bár lefényképezhettem volna az egész várakozó droidsereget, vagy húsz embert, mert mind egy emberként helyeseltek a szipirtyó kárálására. Hogy igen, ezek milyen rossz gyerekek, nahát, ez felháborító. Persze csak halkan járt a szájuk, nehogy az apuka meghallja. Mert tetszik tudni, csak a fegyelmezett gyerek a jó gyerek, amelyik katonás fapofával áll vigyázzban, nem beszél, nem mozog, és fõleg nem viselkedik úgy, mint valami gyerek! Esetleg fekete uniformist is hord. Mert, kérem, amelyik gyerek háromévesen szaladgál, visítozik, és játszik a barátaival, az egy aljas ember lesz. Legjobb lenne máris lecsukatni õt, mielõtt felnõ és rongálni kezd. Meg drogozni.

- Össze kellene velük szedetni a szemetet, amit szétdobáltak! - vetette közbe mártírarccal egy öreg tata.
- Bizony! Akkor megtanulnák, mi a tisztesség! - replikázott az asszonyság.

Hozzáteszem, egy fia szemét sem volt sehol, és a gyerekek nem is dobtak el semmit. Ennek ellenére a buszmegálló közönsége rövid úton megegyezett abban, hogy a gyerekekkel szemetet kellene szedetni, csak úgy, mert csak.

Ha mindez csak egy sötét vén picsa sipákolása lenne, nem is írnám ide. Hülye droidok mindenhol vannak. Csak sajnos ez az általános mentalitás Magyarországon. Mindenkit megfegyelmezni, mindent a szabályok szerint, mindenki álljon vigyázzba! De különösen a gyerekek. Azok aztán különösen, mert azokkal csak a baj van! És legyen nekik minden tilos, nehogy bebûnözzenek. No és csodálkozunk, hogy olyan megszeppentek a mai fiatalok? Meg drogoznak, meg agresszívek, meg kinyírják a hülye anyjukat? Ezek a vén kurvák meg seggfejek nevelték õket ilyenné.

Beteg az az ország, ahol ha az emberek vidáman játszó gyerekeket látnak, nemhogy elmosolyodnának, hanem az öklüket rázzák feléjük, hogy mit képzelnek.

A teának határozottan nitrohigító íze van. Megmérgeztek?