2007.07.14., szombat
tomcat

blog   droidzóna   levrov

Nos, akkor nézzük a tényeket! A lepel lekerül. Volt-e bombagyár vagy sem?

Egy kicsit belefáradtam tegnap a Magyarok Házában rendezett sajtótájékoztató szervezésébe, ezért csak most mutatom be nektek szövevényes bombaügyem dokumentumait és sajtóban nem publikált részleteit. Szinte magától értetődő módon a televíziók és az újságok nagy részében nem volt hír arról, hogy szabadon engedtek, még kevésbé arról, hogy miért. Sok sajtóper lesz itt még, és az ORTT-nek is lesz némi dolga. Szerencsére azonban nem azok voltak többen, akik visszafelé próbálták forgatni a történelem kerekét, egészen a hatvanas évekig. Sok embernek tartozom köszönettel azért, hogy most itt lehetek, és magam gépelhetem ezt a blogbejegyzést, s nem a munkában agyonhajszolt Athina hunyorog a lámpafényben a kézzel írt sorokra, hogy alvás helyett juttassa el nektek szavaim. Nem csak erkölcsi támogatókból, hanem segítő kezekből is jutott bőven. Rendőrök, BV tisztek, bűnügyi szakértők, újságírók és sokan mások segítettek abban, névvel vagy ismeretlenül, hogy a törvényt és erkölcsöt már régen nem ismerő, egyenruhás bűnözőknek ne sikerüljön az aljas tervük, hogy a Gyurcsány-kormány által oly sokszor világgá kiabált terrorveszélyhez végre egy igazi terroristát csináljanak, lehetőleg mindjárt egy ismert "szélsőjobboldali" személyében, akiről "mindig is tudni lehetett", ugye. Azokon túl, akik személyem iránti szimpátiából álltak ki mellettem, jelentős volt azoknak a száma is, akik még ideológiai ellenérzéseiket is félretéve, nem miattam, hanem a képtelen, jogállamban elképzelhetetlen helyzet ellen emelték fel szavukat, gyakran szembefordulva saját főszerkesztőikkel, szponzoraikkal, közvéleményt vagy éppen bíróságot befolyásoló gazdáikkal. Emberségből vizsgáztak ezek a baloldali, vagy sokszor egyenesen liberális beállítottságú személyek, amikor ezt tették. Köszönöm nekik is.

Köszönöm Athinának, pótolhatatlan társamnak, hogy anyatigrisként harcolt értem, és aki nélkül az egész ügy kudarcot vallott volna. Neki és Blogadminnak köszönhetem, hogy idekint minden rendben volt, nem omlott össze az életem, az egzisztenciám, nem veszítettem el mindent, amit évek alatt felépítettünk.

Köszönöm Athina szüleinek, hogy segítettek olyan kapcsolatokat találni, amelyek valóban segítettek. Enélkül talán még mindig rács mögött lennék.

Köszönöm ügyvédeimnek, Dr. Futó Barnabásnak, Dr. Balogh Gábornak és Holzmann Olivérnek, hogy mérgezett egérre hajazó aktivitással támadták az ügyészség és a rendőrség képtelen vádjait, írták a beadványokat, ütötték az illetékesek fejét, és minden héten jöttek-mentek nálam. Köszönöm a Nemzeti Jogvédő Irodának is, hogy ismét a segítségemre siettek. (A vélekedésekkel ellentétben nem azért nem Dr. Gaudi-Nagy Tamás védett, mert nem vállalta, hanem mert nem ért rá. Az NJA részéről ezúttal Dr. Balogh Gábor vitte az ügyet.)

Köszönöm Lengyel Gábor pirotechnikus szakértőnek, hogy írásban cáfolta a REBISZ által kiadott, és a sajtóval is közölt meséket a robbanó cukorról, a majdnem meghaló fél lakótelepről és egyebekről. Szakvéleményét mindjárt Ti is elolvashatjátok.

Köszönöm azoknak a rendőröknek és BV-seknek az emberségét, akik engem őriztek, s a "kannibáloktól" elkülönítettek. Külön köszönöm annak a magasrangú BV-s tisztnek, akinek nevét nem írom le, de a szabadulásom napján épp mellettem haladt el a folyosón, amikor a kijárat felé vittek, hogy külön parancsban rendelte el, hogy a lehető legjobb és legtisztább zárkában helyezzenek el, nehogy bármi atrocitás érjen. Több egyenruhás is biztosított titokban együttérzéséről, s nem egy akadt, aki éppen úgy fel volt háborodva ezen a nevetséges komédián, mint Ti, kedves Olvasók.

Köszönet illeti továbbá azokat, akiktől nem hivatalos úton szerezhettünk információkat a nyomozó hatóságok apró kis stiklijeiről, korrupciós ügyeiről, s az eljáró személyek "viselt dolgairól", melyekről rövidesen ti is olvashattok.

Köszönöm bizonyos egyenruhás személyeknek azt a segítséget, amiről semmit sem írhatok, mert még a végén ellenük is eljárás indulna.

Köszönet a családomnak, akik csomagokkal, tiszta ruhával, letéti pénzzel láttak el, és mindent megtettek, hogy bent ne öljön meg az unalom.

Köszönöm a Magyarok Világszövetségének - leginkább Patrubány Miklósnak, Rácz Sándor bácsinak és Gyetvai Gyurinak - hogy sepec alatt kiürítettek nekem egy termet a Magyarok Házában a pénteki sajtótájékoztatóhoz. És köszönöm annak az ismeretlen személynek, aki kifizette helyettem a terem bérleti díját! Nem tudom, ki volt, mert titokban akar maradni.

Köszönöm azoknak, akik tüntetést szerveztek értem, akik odajöttek a zuhogó esőben a Gyorskocsi utcába, és jelenlétükkel demonstrálták, hogy nem vagyok egyedül. Igazából még nem is tudom, kik voltak ott, mert még nem volt időm megnézni a videókat, fényképeket, hangfelvételeket.

Köszönöm azoknak, akik ma nem csak e-mailben köszöntöttek, de még az utcán is megállítottak, hogy elmondják, mennyire örülnek, hogy újra szabadlábon látnak. Egészen hihetetlen, hogy Budapest legforgalmasabb helyein úgy köszöngetnek rám, mintha egy kis faluban élnék, ahol mindenki ismer. Hihetetlen, hogy ennyien vagyunk.

Ha valakit elfelejtettem volna, attól elnézést kérek, ennyi barátot nehéz fejben tartani. S ilyen sok köszöngetés után végre nézzük, amire mindenki kíváncsi: mi történt május 8-a óta, hol tart a nyomozás, és mit hallgatott el a média. Vajon volt-e bomba, vagy csak füstbomba volt, esetleg az sem? Tűzveszély volt, robbanásveszély, vagy csak droidveszély?

Mint tudjátok, az első naptól kezdve rendszeresen írtam az eseményeket ide, a blogba, csak éppen kézzel, és jókora késéssel, hiszen ki kellett juttatnom a lapokat Athinának, neki pedig be kellett gépelnie, amire nem mindig volt ideje, hiszen négy ember munkáját kellett végeznie egyszerre, hogy ne menjen tönkre az életünk. De így is olvasható a történet szinte minden "epizódja", a maradékot pedig a napokban begépelem. Ebben olvashatjátok az eseményeket napról-napra, részleteket a fogvatartás körülményeiről, apró érdekességeket, egyszóval mindent, amit szeretnétek, ha elmesélnék. De most nézzük a tényeket.

A letartóztatásom körülményei máris érdekesek. A börtönnapló első epizódjában hosszan írtam erről, ezért csak címszavakban ismétlem: csaknem hetven rendőr, féltucat különféle BRFK-osztály, egész éjszakán át tartó házkutatás, amelynek során megtagadták a hatósági tanú jelenlétét, de még a lakás tulajdonosát is megbilincselve kirakták a folyosóra, be se nézhetett. A banális történet, miszerint én állítólag a liftben telefonon dicsekedtem, hogy "ma este robbantunk", és ezt meghallotta egy szemfüles szomszéd, természetesen kamu. A telefonom bírói jóváhagyás nélküli lehallgatásával tudták meg, hol vagyok, de azt nem tudták, mit csinálok ott. Nem ez volt az első eset, hogy nagyobb baloldali megmozdulások, állami események előtt nagy apparátussal kezdenek megfigyelni. Régi olvasóim például emlékezhetnek arra a börleszkfilmbe illő történetre, amikor egy rakás rendőr követett bennünket, csupán mert "gyanús körülmények között" találkoztunk, pont a választások előtti napon. Az okos történet csak egy dologban hibás: a rendőrök állítása szerint én május 8-án jelentettem ki, hogy "ma este" robbantunk, ám az állítólag megtámadni akart Békelánc felvonulás május 9-én volt. Legalább erre odafigyelhettek volna. A hivatalos rendőrségi közlemény a BRFK weboldalán olvasható. A dörzsölt besúgó létezését az is cáfolja, hogy a rendőrök nem is tudták, melyik lakásban vagyunk, noha állítólag ez a zseniális szomszéd utánam lopózott, és megnézte, melyik lakásba megyek be. (Nekem meg nyilván fel se tűnt, hogy a másik utas is feljön velem a tizedikre, de nem száll ki, hanem vadul sasolja, mit csinálok. Hogyne.) A rendőrök ugyanis lent ácsorogtak, a ház kapujában, és ott várták, hogy lejöjjek. Ott is fogtak el, és tőlem kérdezték meg, melyik lakásban voltam.

Meglehetősen érdekes egyébként az is, hogy a BRFK-sajtóközlemény afféle bulvárlapba illő fordulattal kérdést visel címként - Bombákat akartak készíteni? - mégpedig elég sugallatos és szenzációhajhász módon. Egy hatóság sajtóközleménye nem ilyen kellene, hogy legyen.

No, de haladjunk tovább. Több, mint tizenhat órás tortúra után végre megszületett a határozat, hogy 72 órás rendőrségi őrizetbe kerülök, közveszélyokozás előkészületének gyanújával. Ez 2-8 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. A médiát ekkorra már nagykanállal etették a kamu információkkal, főleg azzal, hogy az egész ház veszélyben volt, bármikor felrobbanhattak volna, satöbbi. A média nagy részét természetesen a mai napig sem érdekli, hogy ebből egy szó sem volt igaz. Két "bűntársamat" azonnal elengedték, úgy látszik, ők nem olyan veszélyesek. Az őrizetet egyébként "puhításként" kaptam, mert nem voltam hajlandó megijedni, és azonnal mindent bevallani.

Az első jogi nonszensz az őrizetbe vételt elrendelő határozaton olvasható, mégpedig a gyanúsítás alapja az. Eszerint "ismeretlen helyen és időben" közveszélyt akartunk okozni. (A dokumentumban kiemelve a második oldalon.) Ez nem megalapozott gyanú, csak puszta feltételezés. Ilyen indoklással a fogvatartást elrendelni nem lehet. Erre mondta ügyvédem, Dr. Balogh Gábor a televízióban, hogy a gyanúsításnak az alapja sincs meg.

  

Negyvennyolc óra múlva jöttek értem, és vittek a Budai Központi Kerületi Bíróságra, ahol az előzetes letartóztatás elrendeléséről döntöttek. Laikusok kedvéért, ez nem vádemelést jelent, ilyenkor nem az ügyet tárgyalják, hanem csak annyit, hogy a rendőrség addig fellelt adatai alapján el kell-e rendelni a gyanúsított további fogvatartását. Ennek négy, törvényben szabályozott oka lehet:

a. korábban a gyanúsított megszökött, avagy az eljárás alatt más, szintén szabadságvesztéssel büntetendő ügy miatt eljárás indult ellene
b. fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye
c. a gyanúsított az eddig fel nem derített bizonyítékok megsemmisítésével vagy tettestársakkal való összebeszéléssel meghiúsíthatja az eljárás sikerét
d. bűnismétlés veszélye, azaz megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon helyezése esetén befejezi a megkezdett bűncselekményt.

A pontosabb leírást a Wikipedián elolvashatja, akit érdekel. Ezek az 1998. évi XIX. tv. 129. paragrafusában olvashatóak, a hírhedt "négy pont", amit a sitten mindenki fejből fúj, és naponta hangzik el a kérdés a folyosókon, hogy "te melyik ponttal vagy bent? C, D? Nekem csak C..." Én a C és D pontot kaptam meg, vagyis a tettestársakkal való összebeszélés és a bűncselekmény befejezésének gyanúja állt fenn. Ez is teljesen nonszensz. A tettestársaimat ugyanis már kihallgatták, ezért az összebeszélés lehetősége fogalmilag kizárt volt. A bizonyítékokat pedig mind lefoglalták. A bűncselekmény befejezésének gyanúja pedig nevetséges. Ehhez ugyanis meg kellene mondani, mi lett volna az a bűncselekmény. Ezzel az erővel azt is feltételezhették volna, hogy ha szabadlábra helyeznek, biztos lopni fogok, esetleg összehugyozom a Kossuth teret. Íme az előzetes letartóztatást elrendelő végzés. Figyelemreméltó, hogy még mindig nem gyanúsítottak meg az MSZP felvonulása ellen tervezett támadással, noha a sajtóval már napokkal azelőtt sietve közölték, hogy ezzel gyanúsítanak. Vagyis a rendőrség szándékosan közölt álhíreket, ami a rágalmazás egy különösen minősített esete.

  

Az előzetes letartóztatás elrendelésének fő oka az volt, hogy a rendőrség a bűnismétlés veszélyének igazolására a végzésben felsorolt, állítólag ellenem folyó büntetőügyeket hozta fel. Igen ám, csakhogy ezekről az ügyekről én ott, a bíróságon hallottam először. Ezekkel soha nem gyanúsítottak meg, kivéve egyet, a súlyos testi sértést, de abban évekkel ezelőtt felmentettek, még vádemelésre sem került sor. A rendőrség meghamisította a bűnügyi nyilvántartást. Ez nem puszta feltételezés, vagy bulvárlapba illő szófordulat, hanem tény, amit a Fővárosi Bíróság később elismert! A történet végén fog erre fény derülni, ugyanis emiatt rendelték el július 12-én az előzetes letartóztatás megszüntetését. Ez a hamisítás súlyos bűncselekmény, és már önmagában kártérítésre jogosítana engem. Látható tehát, hogy minden eszközzel törekedtek a lesittelésemre, mégpedig alap és ítélet nélkül. Ezt úgy hívják, hogy koncepciós per.

Visszakerültem hát a Gyorskocsi utcába, a rendőrségi fogdába, és ott töltöttem egy hónapot, állatnak való körülmények között. A rendőrség Dr. Molnár Lászlót, a REBISZ robbanóanyag-szakértőjét rendelte ki a házkutatás során fellelt robbanóanyagok vizsgálatára. Túl azon, hogy ez is teljesen nonszensz, hiszen a nyomozó hatóság alkalmazásában álló szakértő nem lehet független, Dr. Molnár maga is különös figura. Eleve nem robbanóanyag-szakértőként, hanem vegyészként szerepel az igazságügyi szakértők listáján. Egy kis magánnyomozás többet is felderített róla. Több büntetőeljárás is folyik ellene hamis szakvélemény kiadása, hamis tanúzás miatt. Hat évig pszichiátriai kezelés alatt állt. Nincs pirotechnikai szakképesítése. Az általa, illetve a helyszínen már a házkutatás alkalmával ügyködő "szakértő" képességeit jól jelzi, hogy egyikük sem volt képes a helyszínen talált pirotechnikai gyújtószálat felismerni, és a jelentésbe "stopin szál" néven írták be. A gyújtószál, a gyújtózsinór és a stopin szál három különféle dolog, és mellesleg a pirotechnikusi vizsgán szokásos mentőkérdés, hogy e hármat mi különbözteti meg egymástól.

Dr. Molnár olyan szakvéleményt adott, hogy biztosan robbanóanyagok voltak a helyszínen. Hogy pontosan mit írt, azt nem tudom, mert mind a mai napig nem tárták elém. De hogy teljesen szakszerűtlen, az kiderül már a szakvéleményére utaló egyéb iratokból is. A REBISZ szakértőit egyébként pirotechnikusi körökben ordenáré kontároknak tartják, akik összevissza írogatnak minden baromságot a jelentéseikbe. Hogy ezt a szakvéleményt sem én, sem az ügyvédeim nem kaptuk meg, jó oka van. Ha megkapnánk, azonnal cáfolhatnánk egy független szakértővel, és dőlne az egész ügy. Emlékezhetünk, hogy például a Zsanett-ügyben a gyanúsítottak ügyvédjei azon melegében megkapták a szakértői vizsgálat eredményét, amint elkészült. Itt sem volt semmi különös oka a visszatartásnak. Később persze akadt ürügy erre is, de erről rövidesen.

Időközben ügyvédeim fellebbezést adtak be a Fővárosi Bírósághoz, amelyben kérték az előzetes letartóztatás megszüntetését. A bíróság június 1-én elismerte, hogy az ellenem felhozott gyanúsítás alaptalan, arra semmiféle nyomozási adat nem utal. Ám a fellebbezést csak részben tekintették alaposnak, mégpedig egyrészt Molnár szakvéleménye miatt, ami alapján indítványozták a gyanúsítás robbanóanyaggal való visszaélésre való változtatását, másrészt a már említett bűnügyinyilvántartás-hamisítás miatt. Tehát kizárólag hamis bizonyítékok alapján maradtam börtönben. Tessék, itt a Fővárosi Bíróság 2007 június 1-én kelt határozata.

     

A fenti határozatban foglaltak ellenére az ügyészség két nappal később mégis az eredeti gyanúsításra alapozva kérte előzetes letartóztatásom 60 nappal való meghosszabbítását, és ezt a BKKB - a Fővárosi Bíróságnál alacsonyabb bíróság! - jóvá is hagyta. Ez teljes jogi nonszensz. És természetesen ismét nem foglalkoztak olyan kicsiséggel, hogy már többször jeleztük a bűnügyi nyilvántartásból származó adatok valótlanságát. Így kaptam újabb 60 napot. Lássuk ezt a csudálatos határozatot, majd elemezzük egy kicsit, mert újdonságokat is tartalmaz.

     

Az egyik újdonság, hogy immár nem "ismeretlen helyen és időben" akartam közveszélyeztetni, hanem az MSZP május 9-i gyűlésén, mégpedig gyújtogatással és "durrantással" (talán le akartam fingani Gyurcsányt?). Hogy honnan vettek ilyen gyanúalapot, rejtély, hiszen ilyen vallomást nem tett senki, erre semmilyen nyomozati adat nem utalt, és ezt nem csak pár nappal korábban, de egy hónappal később is elismerte a Fővárosi Bíróság. Tehát a gyanúsítás nem alapos, hanem puszta gyanú, ami a törvényi feltételek szerint elégtelen az előzetes letartóztatás elrendeléséhez. Ugyanakkor új elem, hogy szabadlábra helyezésem esetén "ismeretlen tettestársaimmal" összebeszélnék, ez pedig indokolja a hosszabbítást. Az igazság ezzel szemben az, hogy nem voltak ismeretlen tettestársaim, ezt szintén semmiféle nyomozati információ nem támasztja alá, ez csupán arra szolgált, hogy megálljon a törvényi feltételek közül a c. pont. De lefordítom nektek bikkfáról magyarra: "öcsém, mi addig fogunk nyomozgatni az ismeretlen társaid ellen, amíg a műanyag lakat is rád rohad, ha nem vallod be, hogy személyesen Gyurcsány elvtársat akartad meggyilkolni, tehát valljál szépen, látod, hogy azt csinálunk veled, amit akarunk." Ehhez természetesen a bíróság együttműködése is kellett, hiszen elég lenne egy pillantás a nyomozás irataira, vagy a bűnügyi nyilvántartóba, hogy kiderüljön, a rendőrség sunyít és hazudik. De erre nem vette a fáradságot a T. Bíróság, biztos siettek ebédelni, aztán kit érdekel, hogy egy ártatlan ember börtönben rohad meg, majd kijön, és csinál magának új családot, új egzisztenciát.

Az MSZP gyűlésen tervezett gyújtogatás gyanúja azért is abszurdum, mert ez a pesti alsó rakparton volt, ahol nem nagyon van mit felgyújtani. Sem a támfal, sem az aszfalt, sem a Duna nem túl gyúlékony. Autók vagy kukák ott nincsenek. Mellesleg ha épp ott akartam volna gyújtogatni, nem szórakozom azzal, hogy gyanús pirotechnikai anyagokat kotyvasztok, hanem egyszerűen besétálok, és kérek egy fáklyát. Ez ugyanis egy fáklyás felvonulás volt! A fáklyát pedig "mintegy véletlenül" elejtem a megfelelő gyúlékony anyag közelében. De itt ismét azzal a problémával szembesülünk, hogy a rakparton nincsenek gyúlékony anyagok. Ráadásul olyan rendőri őrizet volt, s ezt előre be is jelentették, hogy bármiféle rosszalkodási kísérlet esetén azonnal hetven rohamrendőr ugrott volna a nyakamba. Semmi értelme sem lett volna megpróbálni "gyújtogatni" ezen a rendezvényen. Egyébként sem stílusom az ilyen durva erőszakoskodás, a veszélykeltés. Az őszi zavargások idején sem foglalkoztam ilyesmivel.

A határozat kihirdetése után átkerültem a Venyige utcai börtönbe, ahol már ősszel is volt alkalmam megfordulni, amikor a tévéostrom kapcsán hatósági személy ellen fegyveresen, csoportosan elkövetett erőszakkal gyanúsítottak. Ezekben a napokban kaptam kézhez azt a határozatot, amely ebben az őszi ügyben vádemelés nélkül megszünteti az eljárást, elismerve, hogy a puszta feltételezésen kívül semmi sem támasztotta alá a gyanút. Akkor is, és most is alaptalanul tartottak börtönben.

A bűnügyi szakvéleményeket továbbra is visszatartották, és immár az én folytatólagos kihallgatásomat is megtagadták "nyomozástaktikai okokra" hivatkozva, azzal az indoklással, hogy elsőbbséget élvez ismeretlen tettestársaim felkutatása. Magyarán találtak egy ürügyet, hogy a végtelenségig visszatartsák azokat a bizonyítékokat, amelyeket öt perc alatt megcáfolva kijuthatnék a börtönből, ám ezek hiányában a lehetséges maximumig, három évig is bent tarthatnak. Magyarán a rendőrség bírói ítélet nélkül, hamisítások és visszaélések útján, koncepciós ügy révén kívánt engem börtönbe juttatni. Jó reggelt, ez nem egy filmben történik, és nem az ötvenes években. Ez 2007-ben történt, pár héttel azután, hogy Gyurcsány Ferenc határozottan kijelentette, hogy a "gyűlöletkeltők" ellen a "zéró tolerancia" elvét kell alkalmazni.

Ügyvédeim szerencsére nem álltak le. Bár Molnár szakvéleményét nem ismerhetjük, a szakértőt kirendelő határozat azonban felsorolja, hogy mit adtak át neki vizsgálatra, és milyen kérdésekre várnak választ tőle. Ez alapján már egy független szakértő is tud mondani egyet s mást. Athina lejárta a lábát, mire talált ilyet. Az igazságügyi szakértők listáján szereplők ugyanis megtagadták Molnár szakvéleményének cáfolatát, "kollegiális okokra" hivatkozva! Tehát nem azért, mert egyetértenek Molnár véleményével, hanem mert nem akarnak a haverjuk ellen dolgozni. Nevetséges! A magyar bírósági szabályok szerint azonban a bíróság csak az igazságügyi szakértők listáján szereplőktől köteles elfogadni szakvéleményt, másoktól nem. Tehát ha én feltámasztom Alfred Nobelt, és ő személyesen igazolja, hogy a lakásomon talált végbélkúp nem dinamit, a bíró ezt elutasíthatja azzal, hogy de igen, mert Dr. Kanyifaszi Guszti azt mondta, és neki papírja van arról, hogy mindenkinél okosabb.

Ennek ellenére mégis sikerült két, magasan képzett szakembert találnunk, akik látatlanban is cáfolják a Molnár-féle robbanóanyagos mesét. Az egyik egy szakmai körökben közismert magyar pirotechnikus szakember, Lengyel Gábor, a Magyar Pirotechnikai Társaság elnökségi tagja. Minősítései: Pirotechnikus III (PT C 145546), veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó (BT-K-12039UN/01-217/08). Ha jók az információim, szakképzettségét tekintve vegyészmérnök és jogász, és pirotechnikai eszközöket gyártó céget igazgat, amely többek között a tőlem lefoglalt gyújtószálat is forgalmazza. Különösebb körítés nélkül íme az előzetes szakvéleménye, amelyet a Molnárt kirendelő határozatban foglaltak alapján állított össze.

     

     

  

Összefoglalva a lényeg: sem robbanóanyag, sem különösebben veszélyes anyag nem volt nálunk, csupán néhány szabadon birtokolható pirotechnikai eszköz, amit bárki beszerezhet a legközelebbi tűzijáték-boltban. Ezek az eszközök tehát nem veszélyesebbek a közönséges tortatűzijátéknál vagy csillagszórónál. (A jelentésben szereplő "deflagráció" szó magyarul égést jelent, tehát azt, amire például a zsebedben hordott öngyújtó is képes.)

A másik szakértő nevét nyomozástaktikai okokból egyelőre nem fedem fel. Annyit róla, hogy külföldi, egy másik EU-s országban szerepel a szakértői listán, és európai szinten elismert vegyész, pirotechnikus és robbanóanyag-szakértő. De én sem szeretném, ha befolyásolnák a tanúimat. Elég az hozzá, hogy a véleménye száz százalékban megegyezik Lengyel Gáboréval, de csak a bírói szakaszban fogjuk beterjeszteni. Már persze, ha lesz bírói szakasz, mert egyre kétségesebb a vádemelés.

Telt-múlt az idő, és a rendőrség további trükkökkel nehezítette a dolgunkat. Például amikor a Gyorskocsi utcából átvittek a börtönbe, családomnak és ügyvédemnek letagadták ezt, és azt mondták nekik, még ott vagyok, de az ügyész eltiltott a kapcsolattartástól, még az ügyvédet sem engedik be. Ez a nevetséges és kicsinyes húzás jól jelzi a "pártatlan" nyomozó hatóság hozzáállását. Ügyvédet eltiltani csak akkor lehet, ha az bűncselekményt követ el, például segíti a szökés előkészületét. A 60 napos hosszabbítást elrendelő határozatot az ügyészség csaknem egy hónapig visszatartotta, nem kézbesítették nekem, így nem tehettem ellene hivatalos fellebbezést. Ugyanakkor a BV és a rendőrség megkapta a maga példányát már a kihirdetés napján, nehogy fennakadás legyen a fogvatartásomban. Ugyanígy más iratokat is visszatartottak, a korrekt eljárásvezetésnek még az alapfeltételeinek sem kívántak megfelelni. Fogvatartásom új helyét úgy kellett szabályosan kinyomozni, mert hivatalos tájékoztatást senki sem kapott.

De végül csak megkaptam, és végre fellebbezhettünk. Ezt a fellebbezést pedig el is fogadta a Fővárosi Bíróság, és június 12-i hatállyal szabadlábra helyeztek. Íme, itt a határozat. Ebben a bíróság elismeri, hogy az állítólag ellenem folyó büntetőeljárások nem is léteznek, csupán egy. (Ez az a 2006 januárjában történt eset, amikor egy C kategóriás állampolgár késsel fenyegetett, mire én engedéllyel viselt gázpisztolyommal tettem ártalmatlanná. Az ügyről itt, a blogban rendszeresen beszámoltam, legutóbbi tárgyalása néhány hete volt.) A bíróság továbbá ismételten kijelenti, hogy az ügyészi indítvány megalapozatlan, a gyanúsítás alaptalan, nem támasztja alá tényadat. Megtudható továbbá - lásd a második oldal első szakaszát - hogy Molnár szakvéleménye szerint a cukor és kálium-nitrát keveréke robbanóanyagnak minősül. Ennek alapján ismét javasolja, hogy a hatóságok vizsgálják meg a robbanóanyaggal való visszaélés gyanújának fennállását. De ez a gyanúsítás nem fog megállni. Molnár szakértő úr viszont rövidesen kap a nyakába egy újabb hamis tanúzás miatti eljárást, és bizonyára a nyilvántartás meghamisítása sem intézhető el egy "elnézést, tévedtünk" elmormogásával.

     

Szabadulásom másnapján, július 13-án sajtótájékoztatót tartottam a Magyarok Házában, ahol a fenti dokumentumokon kívül bemutattam az ügyben szereplő anyagokat, a kálium-nitrátot, a ként és a cukrot is. Felajánlottam, hogy bárkinek adok ezekből anyagmintát, vigyék el és vizsgáltassák be akárhol, vagy próbáljanak belőle bármiféle robbanóanyagot készíteni. Nem fog sikerülni, és személyesen adom át a Nobel-díjat annak, akinek mégis. Bár ezzel senki sem élt akkor, ajánlatomat továbbra is fenntartom. Bemutattam a házkutatáskor lefoglalt gyújtózsinórt is, s vele a számlát, amely igazolja, hogy a sajtótájékoztató előtt vásároltam azt legálisan, egy pirotechnikai üzletben.

Ez tehát az ügy jelenlegi állása, a tények és bizonyítékok tükrében. Igen, jól láttátok, itt most nem foglalkoztam azzal a sokakat izgató kérdéssel, hogy vajon mire kellett mégis 25 kiló salétrom egy lakótelepi lakásban. Ezt ugyanis részletesen leírtam már a börtönnaplómban. Természetesen tele az Internet olyan távolbalátó zsenikkel, akik tévedhetetlenül megállapítják egy újsághírből, hogy mi az igazság, és ettől semmiféle bizonyíték nem tántoríthatja el őket. Szerintük nyilván valami agyonfizetett sztárügyvéddel vettem rá a bamba és könnyen befolyásolható bírókat, hogy a javamra döntsenek. Aki ezt hiszi, ám higgye, fanatikus hülyékkel, akik a Blikkből veszik a világképüket, időpazarlás lenne vitatkozni. Akit azonban érdekel, mi az igazság a vegyszerekről és a "bombagyár" születéséről, lapozzon vissza a május 8-i blogbejegyzésemhez, és lapozgassa végig a történetet az elejétől a végéig. Itt kezdődik. Holnapra, azaz július 16-án estére - reményeim szerint - felkerülnek a hiányzó részek is, amelyek egyelőre még kézírásos lapok formájában hevernek előttem. Jó szórakozást.

Az általános kérdésre pedig, hogy mit tervezek a jövőben, hát elég kézenfekvő a válasz: egy rakás pert azok ellen, akik megrágalmaztak, hazudtak és hírbe hoztak. Több újság ellen tettem már büntetőfeljelentést rágalmazás miatt, sajtóperek garmadája indul rövidesen, és természetesen a rendőrség ellen indul majd a legnagyobb per, ha a bíróság bűncselekmény hiányában felment. Egyébként pedig folytatom ott, ahol abbahagytam, vagyis blogger maradok, és ez hiába fáj egyes önjelölt közösségharcosoknak, akik az utóbbi hetekben kitalálták, hogy engem "ki kell rekeszteni", mert "égetem a bloggereket". (Nem, öcsi, te magadat égeted, nézz már magadra. Meg a látogatottsági statisztikádra.) Ezen kívül jelenleg két könyvön dolgozom, ezeket az idén be szeretném fejezni. Rövidesen elkészül ennek a blognak az új motorja is, ami számtalan újdonságot hoz majd. Dióhéjban ennyi. Holnap pedig nézzétek negyed nyolckor a Mokkát a TV2-n, mert igen, már megint... Addig is itt van nektek két kis anyagocska az ügyről. Az egyik a Hír TV összeállítása a Célpont című műsorból, a másik pedig a Pont FM rádió Apokalipszis Rt. című műsorának második fele, amelynek pénteken vendége voltam.

Hír TV - Célpont (13 MB, AVI)
Pont FM - Apokalipszis Rt (3 MB, MP3)